102.fejezet

Nóri szemszöge*

Felvittük a cuccot, majd a bejárati ajtóban megöleltem Brigit és Jared után szaladtam. Hosszú lábai gyorsabbak voltak az enyémeknél, és erősebbnek is tűntek.

- Jared! - kiáltottam utána, mire lassított és utolértem. Egy lendületes mozdulattal felugrottam a hátára.

- Te elmebeteg! - korholta. Meglepetésként érte bár ezen talán nem kellene meglepődnöm.

- Mehetünk! - kuncogtam.

- Vigyem fel a hülye bőröndjét, aztán meg vigyem le őt.... - morgolódott magában. Szorosan átöleltem a nyakát és hozzábújtam.

- Te vagy a legerősebb! - szimmászkodtam, és kismacska módra hozzádörzsöltem az arcomat.

- Nem kell a nyali! - hőzöngött és elrántotta a fejét.

- Na látod, már lent is vagyunk. Mit kellett ezen annyit nyavalyogni?

- Chris, kezdj valamit ezzel! - mutogatott rám amint kiértünk a lépcsőházból. Odatolatott Chris-hez, az meg leszedett a hátáról. A honom aljánál fogva tartott a levegőben.

- Basszus, ti mit esztek? - kérdeztem és mire észbe kaptam már a nyakában ültem.

A Malibu bejáratánál hosszú sor kígyózott, de a srácok csak nyomultak előre. Senki nem szólt egy árva szót sem, és még csak nem is zúgolódtak. Bár, az igaz hogy teljesen hülyének néztek.

- Hali, Matt! - rázott kezet Chris a bejáratnál álló monstrumnak. Széles válla és rövidre nyírt haja egy börtön őrre emlékeztetett.

- Csá, skacok! Hoztatok egy potyautast? A Styles gyerek csaja, nem? - kérdezte és rávillantotta széles, hófehér mosolyát.

- Ja. De így nem férünk be. Most már letehetsz. - megütögettem Chris feje búbját, jelzés képen.

- Oké, de hogy szedjelek le? - az szép lesz ha nem tudok leszállni.

Hirtelen, a várakozó embersereg morajlani kezdett, majd erős fény érkezett a hátunk mögül. A srácoknak fel sem tűnt. De nekem igen, és Pet-nek is, de ő hiába próbált szólni a bátyjának és a másik kettőnek, nem vették tudomásul. Néha sajnálom a kölyköt. Pet a legfiatalabb közünk és mindig ő szív. Vagy - ahogy most is - figyelembe se veszik. Nekem általában feltűnt ha mondani akart valamit, és ezért is bírt engem. Mert jobban odafigyeltem rá mit a többiek.

Tudtam, mi az a zaj, mi az a fény, és nagyot csaptam Chris fejére, hogy most ne a leszednek terven agyaljon hanem ránk - Pet-re és rám - figyeljenek.

- Fordulj meg! - mordultam rá. A vaku éles fénye egy pillanatig zavarta a szememet, de aztán hozzászokott és oda tudtam figyelni Chris-re.

- Mit csináljak? Ezek szétszednek! - nyafogott hunyorogva.

- Ne küzd ellene, hanem élvezd. Ha ellenállsz csak rosszabb lesz. - mondtam és szórakozottan mosolyogni kezdtem.

- Oké...de azt hogy csináljam?

- Mosolyogj. Ha kiélték magukat úgyis elmennek...azt hiszem.

- Hiszed vagy tudod?

- Tudom, és hiszem.

- Te tök hülye vagy! Na húzzunk innen. -azzal a bejárat felé indult. De megtorpant és visszatolatott Matt-hez.

- Vedd le, léci! - a térdét berogyasztotta, és Matt a honom alá nyúlt, majd könnyedén leemelt. - Indíts befelé! Harry kinyírna ha hagynám hogy szétszedjenek.

Semmi sem változott másfél hónap alatt, így a megszokott irányba indultam. A csapatunk többi tagja a sarokban üldögélt a bőrrel bevont sarokülőn. Letelepedtem melléjük, ittunk, dumálgattunk... csak a szokásos.

És ennyi. Nem emlékszem többre. Egyetlen emlékem maradt, de talán azt is csak álmodtam. A fények villóztak, és Pet a fülembe súgta hogy: "Legalább csinálj úgy mintha nem lennél fúl részeg". Nem biztos hogy szó szerint ezt mondta, de a lényeg ez volt. Aztán a nappaliban ébredtem. Közel sem voltam olyan rosszul mint előző alkalommal.

Kinyitottam a szemem, de mindent homály borított. Pislogtam párat, hogy kitisztuljon a látásom, és Brigi arca volt amit először megláttam. A fotelben ült, én pedig a földön, a kanapé előtt. Ez valami szabály? Miért mindig a földön ülve ébredek? Na jó, nem mindig...csak általában.

Brii az állán támaszkodva próbálta elrejteni a mosolyát, nem túl nagy sikerrel.

- Mi van? - kérdeztem nyöszörögve és feljebb ültem.

- Semmi, semmi. - kuncogott.

- Most nem vagyok olyan szarul, mint a múltkor. Felbírok állni, úgyhogy jobban teszed ha elmondod.

- A képeken röhögök amiket a  ma reggeli újságban találtam. - csak most tűnt fel az ölében szétterülő újság.

- Miét? Mi van benne? - kérdeztem, miközben feltápászkodtam. Feljebb húztam a nadrágomat, megigazítottam a ruhámat, majd  Brii felé indultam. Megálltam mellette és úgy fordultam, hogy lássam a képeket. Hunyorogva pásztáztam őket és egy perc elteltével én is nevetésben törtem ki.

- Ez mi ez? - mutogattam, még mindig nevetve.

Chris egy lépéssel előttem állt, és megpróbálta visszatartani a fotósokat. Jared és Pet pedig a lábbra állításommal foglalatoskodott, kisebb nagyobb sikerrel. A karomat átlöktem a válluk fölött, és a kép készítésekor épp magyaráztam.

- Mi volt az este? - kérdezte Brii amint szóhoz jutott.

- Nem tudom. Csak arra emlékszem amikor bementünk.

- De súlyos..... És-...most, hogy érzed magad?

- Hát...minden esetre jobban mint a múltkor.

- Az jó, így legalább nem kell hányást takarítanom.

- Ne szóld el magad!

- És nem kell minden percben mellett állnom.

- Nem is kell, megyek lefekszek.

- Oké, de ugye nem fogsz az ágyamba hányni? - kiáltotta utánam miután elhagytam a nappalit.

- Ööö....Nem! - szóltam vissza bizonytalankodva.

Nem kellett sok idő, hogy elaludjak....és hogy álmodni tudjak. Megint ugyan az. Rémálom volt, mégis kipihenten ébredtem, Louis hangjára. Brii a gép előtt ült és a fiúkkal beszélt. Lou közelebb hajolt és - gondolom - engem figyelt.

- Ébresztő, anyuska! Hasadra süt a hold! - a hold? Meddig aludtam?

- Ahan. - dünnyögtem és felültem. A szememet dörzsölgettem, hogy mindent lássak.

- Szia, Manó! - üdvözölt Harry  mézédes, dörmögős hangján, jóval lelkesebben mint az előző beszélgetésünkkor.

- Mit csináltál, hogy este 10-kor kelsz? - kérdette Zayn mosolyogva.

- Tegnap este elengedtem egy "kicsit" bulizni. - mondta Brigi és a kicsit szót idézőjelbe rakta.

- Aha. - helyeseltem. Az álom még mindig nem ment ki a szememből, de össze szedtem magam annyira amennyire csak tudtam és leültem Brii mellé.

- Pill! Mindjárt jövök! - kiáltotta el magát Brigi kacagva és kiszaladt a szobából. Nem telt bele egy perc már vissza is jött, és a kezében az újságot lengette. Felugrottam még mielőtt leült volna és útját álltam.

- Nem teheted! Add ide azt a sz*rt!- a papír után kaptam, de gyorsabb volt nálam.

- Még mit nem! Ez az év szenzációja! - nem sikerült elkoboznom az engem megszégyenítő, még számomra is röhejes bizonyítékot, ami alátámasztja hogy ivásban sosem végzek félmunkát.

- Benne van a ma reggeli újságba!- kacagott izgatott barátnőm és élvezte ahogy duzzogva ülök le mellé. A képeket a kamera elé tartotta és néhány másodperc múlva a srácok nevetése hallatszott. Nem bírtam én se, és velük nevettem.

- Niall, imádom ahogy nevetsz! - mondtam két kacaj között.

A feje hátra bukott és hangos röhögést - mert ez már nem nevetés, és nem is kacagás volt - hallatott.

- Oké, ennyi elég lesz. - kikaptam Brigi kezéből az újságot és eldobtam. - Nem hiszem, hogy azt szeretnéd ha Niall megfulladna. Még a végén éhen maradsz!- újra elnevettem magam.

Ez egy évekre visszavezethető sztori. Volt egy pasim, akit Brigi folyton cikizett. Azt már nem tudom, hogy hogyan jutott el odáig, de mindig ilyen evős hülyeségeket hajtott. És mielőtt elgondolkoznátok rajta, igen arra értette.

A vállamra csapott miközben fülig vörösödött.

- De most komolyan! Van egy egész ebéded! Van hot dog-od, és ha jól csinálod még levesed is! - leestem a székről, amikor újra rám csapott. Nem ültem túl stabilan, a nevetés nem engedett a helyemen maradni. - Á-ÚÚ! - a vállamat simogattam, és visszaültem a helyemre. De a nevetésem nem múlt el,csak kuncogássá törpült.

- Kicsit azért óvatosabb is lehetnél. - mondta Liam. Csak most tűnt fel hogy ő nem nevetett úgy mint mi. Ő csak mosolygott az egészen.

- Igaza van Liam-nek. Figyelj oda. - Zayn hangja határozottan csengett.

- Ja, nem veheted ezt is félváról. - lökött oldalba Brigi.

- Nem is szoktam elhanyagolni a dolgokat. - ellenkeztem, de még magamat se győztem meg. - Nagyon is odafigyelek...néhány dologra.

- Nem fogsz ilyen jót nevetni rajta egy év múlva. Megszállják az életedet. - most először éreztem úgy, hogy Lou egy felnőtt ember.

- Sőt, már meg is szállták. - folytatta Hazza.

- Oké, asszem inkább megyek és eszek valamit. - kitoltam magam alól a széket és elindultam a konyha felé.

- Ne csináld már! - nyafogott Harry. Sarkon fordultam és a kamera elé álltam.

- De éhes vagyok. És egyébként sem akarom hallani ahogy lecsesztek.

- Nem fogunk csak ülj vissza. - utasított Zayn.

Kissé ingerülten, és a szokottnál jóval élesebben mordult rám. Zavarodottan, tágra nyílt szemmel ereszkedtem vissza a székre. Aztán mikor észbe kaptam, nem tudtam visszatartani a kikívánkozó kommenteimet.

-Nem vagyok kutya, se hülye. Normálisan is értem. És ne akadjatok fent olyan dolgokon amiket piásan csinálok. Igazán tanulhattok volna az előző esetből. Nagy lány vagyok már, és nem kell ennyit törődni a hülye életemmel se. Túlzásba viszitek. Nem vagyok olyan esetlen mint amennyire annak képzeltek! - azzal ismét felpattantam és elviharzottam.

Egy mondatot azért még hallottam mielőtt bevágtam volna magam mögött az ajtót: "Ezen bezzeg kiakad."