90. fejezet

Nóri szemszöge*

A srácokkal beszéltünk amikor hallottam, hogy a bejárati ajtó kinyílik majd becsapódik.

- Nóri! Itthon vagy? - kiáltotta anyu. Becuccolt a konyhába és amint szabaddá vált a keze, felkapcsolta a villanyt.

- Itt vagyok.- fordultam felé. Épp Louis beszélt és morgolódva hallgatott el amint észrevette, hogy nem figyelek rá.

- Helló, Angela! - üdvözölte Brigi is.

- Helló, srácok! - anya egy gyors puszit nyomott a fejemre, majd a Brigiére.- Oh! Hát ti? Már el is mentetek? Azt hittem egy hónapnál többet időztök minálunk.- hatalmas mosollyal az arcán beszélt a fiúkhoz.

- Nem tehettünk mást. Nekünk is megvan a saját életünk.- mondta komoran Liam és lehajtotta a fejét.

- Ami nem csak abból áll, hogy tinilányok életét fordítsuk fel.- hát persze, hogy Louis nem tudja befogni! Liam mosollyal az arcán ismét felnézett. Örültem neki, hogy hirtelen támadt rosszkedve, olyan gyorsan szállt mint ahogy jött, Louis-nak köszönhetően.

- Claire is veletek ment? - kérdezősködött anya.

- Itt van velünk Japánba.- közölte Zayn.

- Adjátok át az üdvözletem.- mondta anyu, majd felém fordult.- Megyek és csinálok valami kaját.- összeborzolta a hajamat, és mérgesen fújtattam.

- Kösz.- dünnyögtem.

- Ömmm....izé...- kezdte Liam félénken. Úgy tűnt ő a legaktívabb ma este.

- Menjetek.- vetettem oda. Minek erőlködjön ha úgyis tudom miről van szó?

- Nem ezt akartam mondani. Vagyis...nem szó szerint ezt.- Hazza felé fordulva folytatta. Jelentőségteljes pillantást vetettek egymásra és "Ő Göndörsége" közelebb hajolt.

- Szeretnék beszélni veled.- Harry, ugyan nevet nem mondott, de mindketten - Brigi és én - tudtuk melyikünknek szólt.

- Hát,- pattant fel Brii, és a székét hátrébb tolva kiaraszolt az asztal mellől.- asszem megyek. Csók a családnak, okosan. Brigi balra el! - dobott egy puszit majd intett és eltűnt a konyhába. Az ajtót gondosan becsukta maga mögött.

- Viselkedj! - intett Zayn.

- Ahan.- vetettem oda félváról, mert tudtam, hogy akármennyire is igyekszem, mindig csinálok valami hülyeséget.

- De ne erőltesd meg magad túlságosan! - Louis és Zayn együtt eltűnt a kamera látóteréből.

- Megyek kajolni! - Niall felállt, dobott egy puszit majd eltűnt.

- Jó étvágyat! - kiáltottam hátha még hallótávolságon belül van.

- Nektek is! - hallatszott a válasz.

- Azt hiszem én is megyek. Beszélgessetek csak, nem zavarok.- Liam hátrébb tolta magát, intett egyet búcsúzóul és már nem is láttam.

- Na szóval? Mit csináltam? - kezdtem optimista hangon, bár én soha nem voltam az. És most sem nevezném magam annak...

- Beszóltál Taylor-nak. Ezt nem teheted.

- Azt ne mond, hogy igazat adsz neki?

- Nem mondom, és nem is gondolom. De ilyet akkor sem csinálhatsz.

- De miért nem, ha egyszer olyan jól esik?

- Mert ki fognak pécézni. Emlékszel arra, hogy mit ígértem? - lassan bólintottam válaszképp.- Hogy védjelek meg ha önszántadból ugrassz a közepébe?

- Nem tudsz megvédeni! - fakadtam ki, a kelleténél kissé hevesebben.

- De igen! Csak hagynod kéne...- a hangja elhalkult és lehajtott fejjel, szomorkásan merengett a semmibe. Hosszú szünet következett. 5 perc elteltével kezdtem kínosnak érezni.

- Oké, feladom! Kezdem kínosan érezni magam, úgyhogy ha gondolod le is rakhatjuk.- védekezően magam elé emeltem a kezem. Hát annyi szent: nem rejtem véka alá az érzéseimet.

- Várj még egy percet.

- Többet is várok, ha nem hallgatásra kérsz időt.

- Nem, nem. Ez most más... Mit gondolsz erről a Taylor ügyről?

- Azon kívül, hogy olyan mint egy agyonhasznált zokni, amit már férfiak száza húzott magára, nem bírom a csajt. Szerintem rejteget valamit.

- Mire célzol? - hirtelen ráeszméltem, hogy túl sokat mondtam. A fenébe! Nem fog addig békén hagyni amíg nem mondok el neki mindent.

- Mindegy.- legyintettem. Azért minden esetre, megpróbálkoztam a jó öreg hárítással.

- Mond már! - könyörgött.

- Nem! Úgyis h*lyének nézel.

- Nem baj! Mondjad. Ne kelljen térden állva könyörögnöm.

- Pedig azt szívesen megnézném! - vihorásztam. Az arca egyszeribe komoly és megfontolt lett. Ami, hogy őszinte legyek, egy cseppet sem nyerte el a tetszésemet.

- Ne vicceld el!

- Jól van, oké.- lihegtem. Mély lélegzetet vettem és felegyenesedtem.- Szerintem ő tesz nekünk minden egyes alkalommal keresztebe.

- Ez tényleg hülyeség.- vallotta be csalódottan.

- Mondtam, hogy ez lesz! Nem is magyarázkodok tovább.

- De igen. Csak találjam magam szembe veled! - fenyegetett játékosan. A komolyság szétfoszlott és csak egy fura emlékként motoszkált a fejembe.

- Húúú, most aztán megijedtem!

- Menj, egyél valamit és feküdj le.

- Ez rád is vonatkozik, Mr. Főnök!

- Ahan. De asszem az alvósrészét kihagyom.

- Mert?

- Hogy őszinte legyek most nagy szükségem lenne a szolgálataidra.

- Harry! Kicsit diszkrétebben ha lehet. Még nem vagyok 18! - emlékeztettem.

- Az lehet, de többet tudsz mint egy átlagos 18 éves....ezen a téren. Egyébként van egy olyan érzésem, hogy mentálisan soha nem leszel 18.- eltűnődve merengett.

- Hagyjuk a mentális problémáimat! Túl sokat beszélünk róluk.

- Jól van. Na de most már tényleg menj. Még a végén éhen halsz.

- Te meg a fáradtságba pusztulsz bele.... De ha gondolod felülhetek egy repülőre.- ajánlottam és a kezem az egérre tettem, mert éreztem, hogy ezzel a beszélgetés végére értünk.

- Túl élem valahogy.

- Ahan.... Majd egy-két japán prosti segít rajtad.

- Inkább a halál! Nekem ugyan nem kell egy fertőzött, kivénhedt szajha!

- Mégis jártál Taylor-ral.

- Csak egyet kérek: ne szólogass be neki. Nem nézik jó szemmel ha az ember kiáll magáért.

- Jól van.- a szememet a plafonra meresztve duzzogtam. Majd lassan visszafordítottam a pillantásom Harry mosolyára.

- Szeretlek.

- Én is.- és leraktam.

Kimentem anyuékhoz a konyhába és levetettem magam az egyik székre. Anyu izgatottan emelte rám csillogó szemeit. Brigire néztem, aki abban a percbe elkapta rólam hatalmas, bűntudatos, kék szemeit.

- Beszéltem a barátnőddel míg a nagyinál voltam.- kezdte mosolyogva, mire belém fagyott a vér. Na persze....a "barátnőm". Én abban a hittben élek, hogy valakinek akkor vannak igazi barátai ha viszonozzák a rokonszenvet. Márpedig én utáltam a "kedves barátnőmet", és nem fért a fejembe, hogy hogy képes barátként tekinteni rám.

- Holnap reggel érkezik, hogy újra találkozhassatok.- folytatta anyám lelkesen.

- Neked elment az eszed? - szóltam rá. Sikerült lelohasztanom a jókedvét.

- Most mi a baj? - Brigi csak állt és nézett. Egy szót sem szólt. Jóformán azt sem mondhattam, hogy köztünk van.

- Nem bírom a csajt, de ezt már 1000-szer elmondtam.

- Nem olyan rossz.

- Ugyan már anyu! Carol-nál gyanúsabb emberrel még életemben nem találkoztam.

- Cetrin.

- Az mindegy! A lényeg, hogy a csajt teljesen zaza!

- Ismerd meg jobban és rájössz, hogy nem is olyan rossz.

- Nem akarom ennél jobban megismerni.

- A nevét sem tudod.

- De igen! Carol....

- Cetrin.

- Cetrin egy idióta! Nem akarok vele találkozni.

- Csak kibírsz 3 napot.

- Hát hogyne! Esetleg ha pukkanós fóliába csomagolom magam! - durrogva felpattantam a székről, előkaptam egy villát és a gáztűhelyen lévő sült krumpliba és tojásba szúrtam.