105. fejezet

Mikor felébredtem hálát adtam az égnek, elsősorban azért mert még élek más részt meg azért mert szerencsére nem Nóri ébresztett fel. Ő biztos durvább módokhoz folyamodott volna.
- Hol járunk? - kérdeztem miközben azzal szórakoztam, hogy a szememet nyitva tudjam hagyni.
- A sztyuárdesz most mondta be, hogy a gép most készül le szállni így kapcsoljuk be a biztonsági öveinket.
- Értem.
Mikor utoljára is megnéztük vagyis inkább megnéztem, hogy nem hagytunk e ott semmit elindultam kifelé. Nóri hamarabb ki ért és meg is találta pár lány. Nem is baj, hogy őt találták meg legalább kisebb az esély, hogy engem észre vesznek. Megvártam, hogy elköszönjön a lányoktól és elindulhassunk. Már kint voltunk a reptérről mikor megszólalt kedves barátnőm aki egyre izgatottabb lett.
- Olyan csönd van.- állapította meg. Egy perc néma csönd után egyszerre szólaltunk meg: MÁLYKY! Rohanni kezdtünk. Nem csodálnám ha a bőröndök - amiből szám szerint kettő van, és 2 db kézipoggyásszal rendelkezünk - kerekei elkopnának netán talán eltörnének. Annyira rohantam, hogy amikor a bőröndöm kereke belement egy nem éppen kis méretű kátyúba kiesett a kezemből, én meg a lendület hatására majdnem lestem. De sikerült talpon maradnom. Nóri a hátam mögött röhögő görcsöt kapott.
- Maradj itt! - utasítottam. Nem hiszem, hogy hallott belőle valamit. Rohantam szó szerint. Nem érdekelt, hogy fiatalnak vagy öregnek megyek neki. Csak az lógott a szemem előtt, hogy vissza szerezzem és biztonságba tudjam az én egyetlen kicsi szívemet. Megnyugodtam mikor a saját szememmel láttam, hogy nincs semmi baja. Vissza sétáltunk Nórihoz közben Mályky a terepet kezdte el felfedezni. Most már megnyugodott.
- Szerintem menjünk el a Nando's -ba kajáljunk meg és keressünk egy térképet Londonról.- mondta Nóri elgondolkozva.
- Ezen a két parányi ötleten meddig gondolkoztál? - kérdésem lehet kissé szemrehányóan sikerült.
- Az most mindegy. Nemhogy örülnél, hogy legalább ennyi kitelt tőlem.- szemrehányóan mégis flegmán válaszolt.
- Hidd el, hogy én örülök ennek a legjobban.- mondtam miközben elindultunk a Nando's-ba.- De miért nem taxival megyünk?
- Azért mert már lassan 4 órája a seggemen ülök és már kezd fájni. Meg amúgy is Liam azt mondta mikor beszéltünk, hogy nincs messze.- mondta közben szemét égnek emelte. Idő közben oda értünk mert csak egy saroknyira volt. Málykynak volt egy kis táskája amibe bele szoktuk rakni ha olyan helyre megyünk ahová kutyát nem lehet be vinni.
- Hallod vigyázz homlokpuszira meg kérd ki a kaját. Mindjárt jövök.
- Okéé... De hova mész? - kérdezte értetlenül, egyik szemöldökét felvonva.
- Veszek egy térképet, hogy azzal se húzzuk az időt.- válaszom sietősre sikerült.
- Okéé.- azzal kimentem a gyors étteremből és a bazársor felé vettem az irányt. Annyi sok kacatot láttam és mindegyiknél ugyan az. Ebből csinálnak annyi pénzt. A sok turista miatt. Mikor az utolsó árusnál jártam megpillantottam egy London feliratú térképet.
- Azt kérem.- mutattam rá. Vissza siettem Nórihoz és leültem mellé. - Itt van. Nekem nem kértél semmit? - háborodtam fel.
- Nem mondtad mit kérsz.- vonta meg a vállát.
- Oké. Te akartad. Akkor ez az adag sült krumpli az enyém.- jelentettem ki és magam elé húztam a tálat.
- Héé azt én kértem.- duzzogott.
- De te úgy se szereted annyira mint én.- nyafogtam. Olyan jóegyed fejet vágott. Nóri bevágott 8 db csirkeszárnyat, míg én azt a kis adag sült krumplit ettem meg. Ami nekem bőven elég volt.- Na most, hogy megtömted a hasad talán indulhatnánk is.- mondtam és elkezdtem szedelőzködni.
Nóri kitulajdonította a térképet - amit csak úgy megjegyzek egyáltalán nem tud használni - ,egy 10 perc után nagy nehezen de elindultunk. Megint elgondolkoztam azon amit Nórival tegnap beszéltünk. Egyre több kérdés cikázott a fejemben. Vajon, hogy fogja fogadni ha megtudja, hogy még nem vesztettem el? Egyáltalán, hogy mondjam meg neki? Hol és mikor? Ezeken a kissé kétségbeesett de számomra fontos kérdéseken kattogtam. Végül úgy döntöttem, hogy megkérdezzem Nórit megint, hogy mit gondol.
- Szerinted, hogy mondjam el neki? - kérdeztem titokzatosan.
- Mit?
- Tudod amit tegnap beszéltünk.- még mindig kissé titokzatosan beszéltem.
- Jaa. Nem tudom ezt neked kell megoldanod egyedül. De ha adhatok egy tanácsot, hallgass mindig a szívedre.- ez a válasz nagyon, nagyon mélyről jött vagy egy filmből vette. Vagy egyszerűen az agyára megy a Harry okozta űr ami már csak pár perc, óra és újra feltöltődik.
Már vagy két és fél órája úton voltunk amikor megcsörrent a telefonom. Mielőtt felvettem volna, kiáltottam Nórinak, hogy várjon meg, mert vagy három méterrel előttem járt. Rá pillantottam a képernyőre. Liam. Mit akarhat?
- Szia.- köszöntem.
- Szia. Hol vagytok? Már rég itt kénye lennetek! - hallatszott a válasz egy kis kérdéssel meg fűszerezve.
- Őszintén nem tudom. Nórinál van a térkép és nem engedi, hogy hozzá érjek.- mondtam.
- Akkor mondj egy utca nevet hátha az segít betájolni titeket.- utasított.

- Washington Street.
Néma csönd uralkodott pár másodpercig.
- Mond meg Nórtenillának, hogy ügyesen elvezetett titeket London azon legtávolabbi pontjához ami a legmesszebb van a mi házunktól.- mondta fogcsikorgatva.
Az agyvizem az egekbe szállt.
- Köszi most mennem kell. Megfojtom azt a nő személyt. Nem ám az, hogy taxival menjünk ááá dehogy, ő gyalogolni fog mert nincs messze. Erre elvezet minket erre az istenverte helyre.
- Jó azért ne fojtsd meg. Tudod, hogy Hazz-nak szüksége van rá.
- Megpróbálom.- azzal letettem.
- Mi a baj? - kérdezte. Valamit sejthetett mert a beszélgetésben az én részemet hallotta.
- Semmi ahhoz képest, hogy a srácok házától a legtávolabbi ponthoz vezettél minket.- lefagyott. Nem akartam húzni tovább az időt így "munkához" láttam. Bő félóra múlva úton voltunk. Azon agyaltam, hogy mennyire is hiányzik Niall. Kezdett rajtam is kijönni ami Júliáékon. Csak nekem nem pont azzal a céllal. Persze tudtam, hogy nem csak a szexért vannak együtt. Mi még Niall-el nem járunk ott.
3 órával később*
Már azt az utat ami Nóri, feleslegesen végig vezetett megtettük és már csak körülbelül a háromnegyed út van volt hátra. Amikor úgy elkezdett úgy szakadni az eső mintha dézsából öntötték volna.
- Nagyszerű.- mormoltam.
Beültünk a legközelebbi busz megállóba. És csak vártunk és vártunk. A Nap már nagyon az ég alja felé közelített, mikor újra neki álltunk a sétának.
- Elfáradtam hulla vagyok.Vegyél fel a hátadra léci! - könyörgött. Nem mintha én nem lettem volna fáradt de felvettem a hátamra és kb. úgy néztünk ki mint a csövesek. Nóri a hátamon a jobb kezében megpróbálta húzni a bőröndöt, bal kezét a nyakam köré fonta. A vállán a kézi poggyásza és a hátán Mályky akit a hosszú sétálás után újra bele kellett rakni a hátizsákba. Szerintem el is aludt. Az én bal kezemben a bőröndöt húztam a jobban pedig próbáltam Nórit és a térképet tartani. A bal vállam még lógott a kézipoggyászom. Így is haladtunk csak nagyon lassan. Többször meg kellett állni pihenni.
Az utolsó sarkon fordultam be amikor meghallottam Nóri szuszogását. Ezen jót kuncogtam. Meg pillantottam a hatalmas és egyben gyönyörű házat. Minden erőmet megragadva próbáltam gyorsítani de nem ment.
Az ajtó küszöbe előtt álltam. Kinyitottam az ajtót épp indultam volna be amikor megbotlottam és elestem. Az összes cucc rám esett. Remélem azért nem tört el egyik csontom se.
- Naa Brii legyél kicsit óvatosabb, aludni próbálnék.- mordult fel Nóri.
- Meg jöttek! - kiáltotta Louis. Olyan volt mintha ezer ló szaladt volna le a lépcsőn.
- Hála a jó istennek megjöttek.- mondta Zayn aki Nórit próbálta leszedni rólam.
- Mályky-ra vigyázz! A táskában van.- mormogtam fejjel a padlónak.
- Gyere Brigi segítek felállni.- szólalt meg Liam.

- Nem akarok, olyan kényelmes.
- De muszáj.- szólalt meg Niall.
- Niall.- suttogtam.
- Itt vagyok drága.- a szemem meg az egész énem életre kelt. A táskát lelöktem magamról és rohanni kezdtem. Nialler nyakába ugrottam. Kezem a nyaka köré fontam, a lábam dereka köré raktam. Megmarkoltam a pólóját és a könnyek folyni kezdtek az arcomon. Ő a derekam köré fonta kezét, és szorosan magához húzott.
- A többit megoldjátok egyedül? - kérdezte.
- Persze menj csak.- válaszolt Liam. Hangja olyan volt mintha szája mosolyra húzódna. Felvitt a lépcsőn. Be vitt egy szobába, gondolom a vendégszoba lehetett, mert a szaga ismerős volt. Lerakott az ágyra de én nem engedtem el. Magammal húztam.
- Nem engedlek el most már a b*dös életbe se.
- Pedig valahogy aludni kell és ez így elég kényelmetlen lenne számodra.- elmosolyodott. Annyira ébernek éreztem magam, hogy a szemem le se akart csukódni. Lassan közelített felém, ajka hozzá ért az enyémhez. Ez amolyan örülök, hogy újra látlak csók volt.
- Ne menj el kérlek. Maradj itt velem.- könyörögtem. Nem válaszolt csak fel tápászkodott és elindult az ajtó felé. Azt hittem, kimegy rajta de helyette csak lekapcsolta a villanyt amit még akkor kapcsolt fel mikor bejöttünk. Megkönnyebbültem. Befeküdt mellém az ágyba, hátulról megölelt és magához szorított. Ujjainkat össze kulcsolta és boldogan aludtam el.

ui.:Komizzatok minél többen! :)xx