88. fejezet

Brigi szemszöge*

A takarítás végeztével úgy döntöttem, hogy újra megpróbálom elérni elérhetetlen barátnőmet. De ismét csalódnom kellett, és hallgatnom kellett a monoton, női hangra. És később újra tárcsáztam. Semmi. Biztos lemerült a telefonja és lusta feltölteni... Vagy csak egyszerűen nem kívánja a társaságot.
A konyhában ücsörögtem és az ujjammal doboltam. Csak meredtem magam elé és az élet "nagy" dolgait vitattam gondolatban. Mint például: milyen lett a bizonyítvány, mit fogok csinálni nyáron, vagy mi lesz az érettségi után... Gondolkoztam mert nem volt jobb ötletem. És a tény, hogy ilyesmik is eszembe jutnak, bebizonyította, hogy kezdek megbolondulni. Két nap. Mindössze ennyi. Nem kellett sok, hogy az űr, amit a fiúk és anya hagyott maga után, az őrületbe kergessen.
Egyszer csak Májky, a kiskutyám lépkedett felém apró mancsaival. Nagyot ásított, és mellső lábát a combomra helyezve, nyújtózkodott felém. Felkaptam és az ölembe fektettem.
- Hát, törpi... Egyedül maradtunk.- imádja amikor a füle mögött vakargatom. Természetesen nem felelt, még csak meg sem mozdult. De azért hozzá is úgy beszéltem mint bárki máshoz. Aztán eszembe jutott, hogy jót tenne neki egy kis séta. Ölemben a kutyával elindultam a bejárat felé, és útközben előkaptam a pórázt. Belebújtattam, majd leakasztottam a kulcscsomót a helyéről és kiviharzottam.
Már egy fél órája sétáltunk amikor az ég elsötétedett, az egészet vaskos felhőréteg takarta. Hunyorogva bámultam az éget, miközben az első esőcseppek az arcomra hullottak. Elindultam haza. Helyesebben elindultam volna, ha két borzasztó ismerős alak nem támasztja a háztömb oldalát. Sarkon fordultam mielőtt feltűntem volna nekik, és Nóriék felé indultam. De nem vagyok túl szerencsés, és ez most nem segített túl sokat. Észre vettek és lassan, nem túl feltűnően baktatni kezdek utánam. Az eső eleredt és szedni kezdtem a lábaimat. Egyrészt, nem akartam elázni, és nem szerettem volna ha Májky is csupa víz lesz. Másrészt, nem lett volna biztonságos ha 10 m-es körzetükbe kerülök azoknak a görényeknek.
Már szabályosan rohantam, amikor hátrapillantottam. De minek? Nem szaladtak, de jóval gyorsabban szedték hosszú lábaikat. Hirtelen pánik fogott el, és még gyorsabban szaladtam.
- Lassíts már egy kicsit! - ordította az egyik. Kitöröltem a szememből az esőcseppeket, mert nem láttam tőlük.
- Futás, Májky! Futás! - súgtam oda az én kis homlokpuszimnak és a lábai kétszer olyan gyorsan csattogtak a vizes járdán.
- Nem bántunk! - hallatszott egy másik, de ismerős hang. Lepillantottam a kék-zöld csuklómra, és újabb pánikrohamot kaptam.
Aztán megpillantottam az aprócska, kerítéssel szegélyezett házikót. Mielőtt odaértem előkotortam, az oldalamra akasztott táskából a kulcsot. Még szerencse, hogy Angela nekem adta az exe kulcsát. Talán ez mentette meg az életemet...
Közel jártak...túl közel. Rájuk csaptam a deszkázott kaput, kulcsra zártam. De nekirontottak a kapunak és felsikoltottam. Májky úgy ugatott mint még soha, az ég úgy dörgött ahogy még eddig nem hallottam, és úgy eláztam mintha egy kádnyi vízzel öntöttek volna nyakon. Kiabáltak valamit, de az ugatástól és mennydörgéstől, na meg persze a sikoltásomtól, egy szót sem értettem.
Nagy nehezen észbe kaptam és a bejárathoz rohantam. A kezem remegése nem sokat segített a kulcsot a zárba dugni, de végül megoldottam. Csurom vizesen rontottam be Nórihoz a szobájába.
- Te jó Isten! Nóri! Segítened kell, kérlek! Azok ketten... Ott kint... Ha nincs kulcsom talán...- lihegtem. Az ágyban feküdt és csak akkor kezdett el érdeklődni a mondani valóm után, amikor szóba jöttek a "s*ggarcok". Üres tekintette nézett rám, az arcán semmi féle érzelem.
- Szia Májkusz! - összeborzolta a kutyus fején a nedves szőrt, majd felegyenesedett.- Maradj itt. Egy perc az egész.
- Mit akarsz csinálni?
- Csak ne mozdulj.- kiegyensúlyozott hangon beszélt hozzám, ami valóssággal belém fagyasztotta a vért. Olyan rideg és közömbös...
- Hívjuk ki a rendőröket.
- Fogd be, ülj le a s*ggedre és maradj itt.- még mindig nyugodt volt, de jóval határozottabb. Hallgattam rá. Csak azt nem tudom, hogy miért...
Minden esetre nem maradtam a s*ggemen. Elmentem 2 törölközőért. Az egyikbe beletekertem Májky-t, miután kihámoztam a pórázból. A másikba megtörölköztem és belebújtam Nóri egyik hatalmas pólójába, és egy rövidgatyóba. 10 perc múlva még mindig az ágyon ültem és Homlokpuszit szárítgattam. A kezem remegett az idegtől, a hátam borsódzott, a karomon pedig félpercenként futott keresztül a hideg, és libabőrös lettem. Nem bírtam tovább. Felpattantam és amikor a bejárattól, úgy 2 méterre lehettem kinyílt, és Nóri lépett be rajta, agyonázva.
- Mi történ? - nem válaszolt. Bevezettem a konyhába és felkapcsoltam a villanyt mert a redőny le volt húzva, és az egész ház gyanús sötétségbe burkolózott.
Lehajoltam hozzá, hogy lássam az arcát, és csak ekkor tűnt fel, hogy takargatja.
- Nóri, nézz már rám. Mi történt odakint? - minden szót lassan ejtettem. Lehámoztam a kezét az álláról, és felemeltem a fejét. Hosszú,vizes, színes tincseit kisimítottam az arcából. Hogy én milyen vak vagyok! Én és az odafigyelésem! A szája szétrepedt és ömlött belőle a vér, pont úgy ahogy az orrából.
- Minden rendben van? - nem felelt. Elkapta az arcát és újra eltakarta.- Mondj már valamit, az ég szerelmére!
- Mégis mit mondjak?! - vágta az arcomba, másodpercek múlva.
- Nem is tudom... Talán azt, hogy jól vagy-e.
- Persze, hogy jól vagyok.- félrelökött és kiment a fürdőszobába. Megnyitotta a csapot és lemosta az arcát.
- Miért nem tűnnek már el? - kérdeztem. Nekitámaszkodtam az ajtófélfának és elgondolkodva bámultam magam elé.
- Honnan tudjam?
- Mi a baj már megint?
- Semmi.
- Nóri.
- Semmi.
- Nóri!
- Igen, úgy hívnak.
- Mi a sz*r bajod van? - kezdtem ideges lenni. A hallgatásnál nincs is idegőrlőbb dolog a világon...
- Az a bajom, hogy faggatsz.- kiviharzott és visszament a konyhába. Kirántotta az egyik fiókot és kivett egy guriga kötszert.
- Tudod nagyon jól, hogy elmondhatod.
- De mi van ha nem akarom? - levágott belőle egy darabot és a sebes öklére tekerte.

- Mit csináltál a kezeddel? - kérdeztem a kelleténél kissé rémültebben.
- Használtam.- jó szorosra húzta, és leragasztotta a szélét.- A p*csába! - az orra és a szája még mindig vérzett. Egy gyors mozdulattal letörölte a vért és egy zsebkendőt halászott elő a farmerja zsebéből.

Ui,: Komizzatok mert azt mostanában elfelejtetek pedig minek nagyon érdekel a véleményetek, és kövess minket bloglovin-on!!! ITT