Reggel mikor felkeltem nem éreztem Niall ujjait az enyémek között. Vagy csak simán a jelenlétét. Így hát megfordultam, hogy megbizonyosodjak felvetésemről. Ahogy gondoltam, sehol senki. Este ennyire mélyen aludnék , hogy nem vesszem, észre ha szerelmem elengedi a kezem és elmegy mellölem?! De miért ment el? Le motoszkáltam a lépcsőn még kissé komásan.
- Jóó... majd fejezzétek ti be a mondatot. Túl fáradt vagyok még ehhez.
- Neked is.- válaszolt Liam. Most vettem észre, hogy csak ő ül a konyhában.
- Csak te vagy itt? - kérdeztem.
- Igen, miért?
- Le mertem volna fogadni, hogy több ember hangját hallom.- mondtam elképedve.
Nagyot nevetett. Persze csak halkan nehogy felébressze a többieket.
- Neked még tényleg nagyon reggel van. Az a tv volt ami a nappaliban megy.- nevetése kuncogássá alakult.
Megráztam a fejem hátha ki tisztul.
- Niall-t láttad már ma?
- Nem még nem? Miért? - haboztam egy pár másodpercet és úgy döntöttem, hogy benne megbízok annyira, hogy elmondjam neki.
- Semmiség. Csak este megkértem, hogy maradjon velem, mert egyszerűen nem voltam hajlandó elengedni annyira hiányzott. Mielőtt a gondolataid szabad szárnyakra kapnak, nem történt semmi olyan... De mikor reggel felkeltem nem találtam sehol.
- Nem gondoltam rosszra.- apó mosolyra húzódott a szája - Szerintem nézd meg a szobájába. Más esetben lehet azt mondanám, hogy a konyhában keresd, de mivel most mi vagyunk itt ezért nem azt mondtam.- magyarázott Liam. Miközben bele kortyolt a kávéba aminek inkább kakaó kinézete volt. Elindultam. De akadt egy ki bökkenő.
- De merre találom a szobáját? - kérdeztem. Már jártam ebben a gyönyörű házban, de csak a fürdőszobában, a nappaliban, a konyhában és a vendégszobában voltam eddig.
- Menny fel a lépcsőn és balról pont srégan veled szemben lesz.- most már egy széles mosolyt is meg engedett magának.
- Köszi.- viszonyoztam gesztusát és én is nagy mosolyra húztam a számat. Oda szaladtam hozzá és megöleltem. Aztán rögtön elindultam a célom felé. Mikor felértem, nagy levegőt vettem, és óvatosan benyitottam. Niall ott feküdt egy alsó gatyában az ágyán és csak a derekára volt egy kicsit rá húzva a takaró. Szemem elé tárult Niall egész teste. Eddig csak néhány képen láttam, de azokon valamelyik test részét mindig eltakarta egy ruhadarab. Nem tudom meddig legeltettem rajta a szemem. Épp indultam volna kifelé mikor megszólalt, a számomra a leges legcsodálatosabb hang a világon.
- Ne menj el kérlek.- nyöszörgött Niall. Hátra pillantottam de nem álltam meg. Lehet most szívtelennek tűnök, de úgy éreztem, hogy egy érzelem hullám most fog ki törni rajtam. Teljesen olyan volt mintha az én szavaimat ismételte volna meg. Mintha...álmában ismételte volna meg. Becsuktam óvatosan az ajtót és vissza indultam az ideiglenes szobám ba. Elő vettem egy olyan ruhát amit nem áztatott eső és nincs leöntve kávéval. Elmentem lezuhanyozni, hogy kicsit felfrissüljek. Az érzelem hullám most söpört végig rajtam. A szemem előtt minden elhomályosodott és csak potyogtak a könnyeim. Nem szokott sokszor előfordulni csak akkor ha nagyon sok minden gyűlik össze bennem és könnyek formájában adom ki magamból. Mikor befejeztem a fürdést megkönnyebbültem mert a sírás is abba maradt. És már csak az a röpke kis emlékeztető jele maradt meg, hogy a szemem piros maradt. Mikor kész lettem elindultam a szobába, de egy ajtó nyitva volt. Fogalmam se volt kié. De kénytelen-kelletlen bepillantottam. Aztán már rögtön tudtam, hogy ez a szoba kinek a tulajdonában van. A Harry-ében. Nóri ott feküdt mellette és egymást ölelték. Annyira aranyosak voltak, és még álmukban is egymásra találnak. A vendégszoba elé érve nyitottam ki az ajtót de mikor meg pillantottam Niall-t rögtön meg torpantam.
- Jó reggelt.- szólalt meg csábos hangon. Még egy kis fáradságot is lehetett észlelni benne.
- Neked is.- próbáltam egy mosollyal elrejteni meglepődöttségemet. De nem igazán sikerült.
- Mi a baj? - kérdezte, én közben elraktam a szennyest, és mellé ültem az ágyra.
- Semmi csak...- elhallgattam.
- Csak? - kérdezte.
- Ááá semmiség inkább hagyjuk.- feleltem és vállára hajtottam a fejem.
- Mondjad csak. Nem fogok megharagudni.- fel emelte a fejem a válláról, ezzel kényszíríve, hogy a szemébe nézzek. Egy biztató mosolyt küldött felém.
- Csak annyi, hogy miért hagytál este egyedül? - lesütöttem a szemem.
- Nem akartalak itt hagyni.- válaszolt.
- De mégis itt hagytál mert mikor felkeltem csak a hűlt helyedet találtam magam mellett. Pedig én úgy szerettem volna felkelni, hogy te itt vagy mellettem és a kezemet fogod vagy megölelsz.- mondtam szomorúan.
- Sajnálom.-mondta.
- Talán.. lehet, hogy nem illik ilyet kérdezni de csak mi ketten halljuk... Kellemetlen volt a szagom? Mert ha igen akkor az azért volt mert magamra öntöttem a kávét mikor Louis felhívott és nem volt időm átöltözni mert Nóri annyira sietni akart. Meg elkapott minket egy gyorsnak nem mondható londoni zápor. Vagy csak egyszerűen nem szeretnél velem aludni? - kezdtem a magyarázkodást és a válasz keresést.
- Istenem de buta vagy! Nekem te sose vagy kellemetlen szagú.- jelentette ki. Magához húzott, megölelt és kaptam egy puszit a fejem búbjára.- Azért mentem el mert letusoltam, és jönni is akartam hozzád vissza csak éreztem, hogy a torkom kezd kiszáradni így lementem inni egy pohár vizet. Zayn magányosan találtam lent a konyhában így leültem egy kicsit beszélgetni vele. A "beszélgetekkicsitZayn-nel" akció elhúzódott éjfélig. Felmentem, de úgy gondoltam, hogy nem ébresztelek fel és be mentem a saját szobámba. Utána furdalt a lelki ismeret, hogy nem tartottam be azt amit kértél tőlem és nagyon nehezen tudtam elaludni ettől a tudatól! - magyarázta - Tényleg nagyon sajnálom. Kérlek ne haragudj!
- Nem haragszok. De azért se haragudtam volna ha felébresztesz. Rád semmiért nem tudnék haragudni. De azért kedves gesztus volt.- adtam neki egy puszit a szájába.
- Csak egy apró kis puszit kapok? - kérdezte kókadtan.
Kihívóan bólintottam.
- Akkor majd meg szerzem magamnak! - mire ezt ki mondta már az ajtót nyitottam kifelé, és rohanni kezdtem.
- Csak próbálkozz! - kiáltottam vissza utána. A lépcső felé vettem az irányt. Liam a lépcső legfelső fokáról lépet rá a padlóra.- Liam vigyázz! - kiáltottam. Mikor észbe kapott rögtön arrébb hőkölt.
- Haver nehogy elenged! - hallatszott Niall ordítozása.
Jesszusom ez meg bolondult! - gondoltam magamba. Lefutottam a lépcsőn és egészen a konyháig futottam. Meg kerültem az asztalt ami mellett épp Zayn és Lou reggelizett. Nóriék biztos még alszanak.
- Brii miért rohangálsz korán reggel? - kérdezte Zayn.
- Niall elöl futok.- jelentettem ki könnyedén, mintha az a világ legtermészetesebb dolga lenne, hogy a lány fut a barátja elöl.
- Szívesen játszanék én is veletek de még túl reggel van számomra, és most ettem.- magyarázott Loui.
- Rendben Louis megbocsátjuk neked.- mondtam.
- Brigi ne rohanj léci gyere vissza.- időközben beért a konyhába Niall is.
Az asztalnál kergetőztünk. Mikor Niall jobbra, én is jobbra fordultam. Egyszer majdnem sikerült elkapnia mert nagyon megindult én meg megbuktam a szőnyeg sarkában és kishíján elestem. De futottam tovább. Vissza futottam az emeletre épp a szoba ajtóm nyitottam volna ki, - amit valószínűleg Niall bezárt mert gondolta, hogy oda fogok elsőnek menni - megfogta valaki a kezem. Megfordultam, hogy megbizonyosodjak róla, hogy Niall az. És ő volt.
- Szóval csak beértél! - mondtam.
- Igen be. De egy biztos. Gyorsan futsz.- lihegte az arcomba és még közelebb lépett. Az ajkát szorosan hozzá nyomta az enyémhez.
- Fúj gyerekek! Ne a folyosón ha kérhetlek titeket! - mondta Louis undorodva.
- Jó Lou ne nézz ide ha ennyire undorodsz. Amúgy meg te nem ezt szoktad csinálni Eleanor-ral? - undokoskodott Niall.
- Az más, mert azt nem látom.- mondta és betért a szobájába.
Elnevettük magunkat, és bébihambi mellkasának döntöttem a fejem.
- El fáradtál? - kérdezte. Még mindig a folyóson álltunk.
- Hát be kell vallnom, hogy minden erőmet össze kellett szednem ahhoz, hogy leelőzzelek és ez nagyon kifárasztott.- vallottam be.
Kinyitotta a hátam mögött az ajtót. Elengedtem és már csak a derekánál öleltem a bal kezemmel. Míg ő a jobb kezével a vállamat szorította. Becsuktuk az ajtót, és ledőltünk az ágyra. Egymás mellett feküdtünk én a hasára fektettem fejem, ő meg az egyik kezével szorosan tartott maga mellett a másikkal meg a hajammal játszott. Elaludtam, és álmodtam is.
Egy sötét erdőben voltam. Bármerre néztem nem láttam senkit a fák, sötét árnyékától. De akkor hirtelen megjelent valami. Egy szörny. Emberalakja volt, görnyedt háta. A hátsó lábai egy kenguruéhoz hasonlítottak. Elülső lábai nem is lábak voltak hanem inkább kezek nagy karmokkal. A haja égnek állt, mintha megrázta volna a kettő húsz. Szemei nagyok voltak, és pirosas sárgás színük volt. Mutatta, hogy kövessem. Mintha valami báb lettem volna. Elkezdtem követni. Egy fényes alagút felé vezetett. Az utat elzárta egy nagy hasadék. a hasadék mellett székék voltak, azon emberek. De mikor felismertem, hogy kik ülnek a széken elkezdtem sikítani. Ada rohantam hozzájuk. Próbáltam ki szabadítani őket de nem ment. A kötél amivel oda kötözte őket nagyon erős volt. Szám szerint hét darab székvolt. Az első üres volt. A másodikon Zayn, mellette Liam, Liam mellett Louis ült. A ötödik széken Hazza mellette Nóri. Egymás kezét fogták. A hetedik széken ült Niall. Egyedül az ő hangját hallottam. A többiek mind elvoltak kábulva. Ezt hajtogatta: "Kérlek legalább csak Őt hagyd életben. Engem vihetsz de Őt ne öld meg." Meg hasadt a szívem. De akkor meghallottam a szörny hangját. Elszaladtam egy közeli bokorhoz és bebújtam úgy, hogy lássam életem hat legfontosabb emberét. Elsőnek Zayn-t, Liam-et és Louis-t fogta meg. Megette őket. Aztán jött Hazza és Nóri. Egyenként akarta őket megenni de nem engedték el egymás kezét. Ők is oda vesztek a szörny gyomrában. És következett Ő. Megfogta és felemelte. Dobálta össze vissza. Pár reccsenés is hallatszott... Ledobta a szakadékhoz. Itt eltűnt minden önuralmam és ordítani, sírni és sikítozni kezdtem. Oda szaladtam a szakadékhoz. De akkor meg hallottam a hátam mögött a szörnyet. Rohanni kezdtem, de elestem. A szörny megfogott és neki dobott egy fának. Utána vissza vitt a szakadékhoz és engem is ledobott...
Felriadtam. Niall próbált meg nyugtatni de nem sikerült neki. Még mindig a pólóját szorítottam.
- Niall.- kiáltottam.
- Itt vagyok szerelmem.- szorosan magamhoz öleltem és mohón beszippantottam az illatát.
- És a többiek? Ők hol vannak?
- Mikor aludtál bejöttek szólni, hogy elmennek. Louis Eleanor-hoz, Zayn meg Perrie-ez ment. Liam meg gondolom tv-zik vagy a szobában videojátékozik. Nóriékat pedig nem tudom mit csinálnak.- mondta.- Mit álmodtál?
- Azt, hogy Nórit, Hazz-át, Liam-et, Zayn-t és Lou-t megette egy ocsmány szörny és engem meg téged ledobott egy szakadékba úgy, hogy eltörte előtte pár csontunkat.
- Úúúh szegénykém. Nyugodj meg szépen.
Mikor meg nyugodtam lementünk tv-t nézni. Valami nyálas latin-amerikai film ment.
Nem néztük végig mert láttuk Nóriékon, hogy már nagyon akarják egymást és már nem sokáig bírják egymás szoláltatásai nélkül. Úgy döntöttünk elmegyünk a parkba sétálni. Liam még a film negyede fele úgy döntött, hogy elmegy egy kicsit az edző terembe, mert mint kiderült szünetet tart a kapcsolata Danielle-val. Nagyon sajnálom, nekem mindig is a kedvenc 1D barátnőim közé tartozott, a másik meg Eleonor és Perrie. Taylor-t egyszerűen rühelltem. Meg mindenki mást. Ők voltak és ők is lesznek mindig a kedvenceim.
Elindultunk a parkba. Mikor odaértünk kiválasztottunk egy szimpatikus padot és leültünk rá. Vagyis én Niall ölét kényelmesebbnek találtam.
Nagyon sokat beszélgettünk. Minden szóba jött. Pl.: hogy volt e már barátom, mit szeretnék majd dolgozni, meg ilyenek. De aztán be fészkelte magát a fejembe egy kérdés. Nyugtalan voltam. Égtem a vágytól, hogy megkérdezzem Niall-t. De nem mertem. Mikor ahhoz a témához értünk, hogy Nóriék épp mit csinálhatnak, erőt vettem magamon és meg kérdeztem.
- Niall.- mondtam szégyellősen.
Kérdőn nézet rám.
- Te... szeretnél majd velem úgy együtt lenni? - kérdeztem. Éreztem ahogy piros pír önti el az arcom de, szerencsére nem látszott mert idő közben be sötétedett és csak a lápák világítottak.
- Nem tudom..talán.- válaszolt. Nem pont erre a válaszra számítottam.
Hosszú hallgatás után megszólaltam.
- Szerintem ideje mennünk.- mondtam neki, tekintetét kerülve.
Fel tápászkodtunk és elindultunk. Séta közben még beszélgetünk kisebb-nagyobb dolgokról. Annyira már nem kötötte le a figyelmemet csak az ez a három aprócska szó járt a fejembe. Soha nem volt nagy egóm sőt ami nekem volt azt nem is lehetett egónak hívni. Ezt az se segítette, hogy az általánosba mindig piszkáltak, hogy milyen ronda vagyok meg ilyenek. Minden egyes sértésnél meg próbáltam úgy tenni mintha nem érdekelne, de nem ment. A szünetekben Nórinak próbáltam elmondani, hogy ilyen kor mint gondolok, érzek. De valahogy sose éreztem úgy, hogy teljesen sikerül. Ennek következtében órákat, napokat lovagoltam a témán. És ez amit most Niall mondott még jobban lelohasztatott. Tényleg ennyire ronda lennék? Annyira elmerültem kis egó mentes gondolataimba, hogy észre se vettem, hogy meg érkeztünk a még mindig elképesztően gyönyörű házba. Furcsa hangokat hallottam. Ezért rá kérdeztem, hogy megbizonyosodjak biztos nem csak én hallom a még mindig bizarr hangokat.
- Figyu, ugye te is hallod ezeket a furcsa hangokat? Vagy csak hallucinálok? - kérdeztem zavarodottan.
- Igen én is hallom...- elgondolkozott egy percre.- Szerinted Nóri és Hazza még mindig... ömm... akcióznak? - kérdezte kissé frusztráltan.
- Háátt szerintem igen.. mivel nem nagy az esély, hogy valamelyik fiú hazajött a barátnőjével és ők adják ki ezeket a hangokat.
A lépcső felé vettem az irányt, Niall-el a nyomomba. A vendégszoba fele indultam, de valami megragadta a kezem. Az a valami az inkább valaki volt. Niall. Hátra fordultam mire intett a fejével, hogy kövessem. Mielőtt még be mentem volna Niall szobájába, elmentem lefürödni. Miután a fürdőszobában befejeztem esti teendőimet lefeküdtem Niall mellé. Még szerencse, hogy franciaágya volt.- jegyeztem meg magamba - Nem ölelt át nem nyúlt a kezemért. Ez még jobban lelohasztott. Egyszer csak azt vettem észre, hogy nedves, sós folyadék áztatja a párnámat. Nem törődtem vele. Így álomba sírtam magam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése