101.fejezet

Nóri szemszöge*

Megint előjött az anyu téma. Pompás! Nem is hiányzik más, csak egy síró 38 éves nő. Nem akarok oda menni. Megint rákezdi, amit már annyiszor elmagyarázott. Ne haragudjak, minden rendben lesz, beszéljük meg....stb. Nem vagyok hajlandó ezredjére is végighallgatni. El fogok menni a cuccaimért. Csak abban reménykedem, hogy nem lesz otthon. De ha mégis akkor se fogok neki többet mondani egy sziánál. Elengedem az összes hülyeséget a fülem mellett.
Tegnap este Brigi próbált győzködni. Többször is megpróbálkozott vele, de nem hagytam magam. Minden alkalmat megragadtam, ürügyek után kutattam, csakhogy ne keljen beszélnem vele. Nem kellenek az érzelgős beszélgetések. Nem akarom elrontani a pillanatnyi jókedvemet, amit a fiúk okoznak.
Már csak 5 nap.
Már csak 5 nap.
Ezt hajtogattam miközben a cuccaimért igyekeztünk. Folyamatosan dumáltam, mindenféle értelmetlen dologról. Nem hagytam szóhoz jutni Brii-t. De Ő sem hülye - vagyis nem ilyen könnyű átverni -, és az Ő türelme is véges.
- Fogd már be! Nem érdekelnek a zoknifajták! Ha nem akarsz anyudról beszélni akkor mond meg.
- Nem akarok anyuról beszélni. És a zokni téma igenis érdekes. Nem mindegy hogy milyet veszel fel télen, és milyet nyáron.
- Nem érdekel.
- Oké, te tudod. - csendben ballagtunk egymás mellet.
Valószínűleg az anyu téma foglalkoztatta. De engem még mindig hidegen hagyott. A zoknikon gondolkoztam tovább. Emlékszem, egyszer az egyik facebook csoportba kiraktak Justin-ról egy képet amin  papucsba és zokniba van. A kommentekben pedig megvoltak akadva a zoknin és addig beszélgettek, hogy a végén kitárgyalták, hogy ki milyen zoknit szeret. Van aki télen a puhát, szőröset és meleget szeret, és van aki csak bokazoknit hord.
Na jó, ennek semmi értelme. Kell valami értelmesebb témát találnom. Ez kész őrület. Bánatomban a zoknikba menekülök. Ki más tenne ilyet rajtam kivül?
Megérkeztünk. Most ugrik a majom a vízbe. Ha nincs itthon akkor megmenekültem, de ha mégis akkor... nem szólók hozzá csak ha nagyon muszáj. Érteni fogja.
- Szerinted itthon van? - kérdezte Brigi, mintha a fejembe látna és kimondta a gondolataimat is.
- Jó kérdés. - azzal bedugtam a kulcsot a zárba és elfordítottam. Beléptem a kapun majd megtorpantam és körülnéztem. - Úgy néz ki, hogy nincs. - közöltem megkönnyebbülve.
- A fenébe! - durrogott.
- Mi van? - kinyitottam a bejárati ajtót és sietősen a szobám felé indultam. Előkaptam a bőröndöt és elfektetve a földön, kibontottam.
- Azt reméltem, hogy itthon lesz.
- Ja, és nekem feltétlenül beszélnem kellene vele. Hát ezt jól elcseszted.
- Mert?
- Ha itthon lenne se szólnék hozzá. - beledobáltam a bőröndbe a többi ruhámat, majd kirántottam a fiókot is, és a tartalmát beleöntöttem. - Nem terveztem hogy szóba álok vele.
- Te tök hülye vagy.
- Ahan.
- Senki se csinálja ezt az anyjával.
- Ezért vagyok én különleges. De szerintem útközben is kitárgyalhatjuk, hogy mibe vagyok jobb a többi embernél. Kész vagyok, és nem szeretnék összefutni vele. - kiviharzottam és bevártam a bejárati ajtóban Brigit.
- Beszari.
- Nem vagyok beszari, csak nem vagyok kíváncsi a nyálas dumára. Épp elég volt belőle az utóbbi hónapban. - bezártam az ajtót, majd a kapun át elhagytuk az udvart és kikanyarodtunk az útra.
- Na, túléltük. Boldog vagy?
- Nem is tudod mennyire. Na szóval, miben vagyok még jobb?
- Tartsd vissza az egórohamodat. Nem vagyok rá kíváncsi.
Értelmetlen dolgokról fecserésztünk útközben. Félúton járhattunk amikor összefutottunk a haverjaimmal.
- Csá, mizu? Nem láttunk már egy ideje. - kezdte a legmagasabb, Chris.
- De láttuk! - vágott vissza a jobb oldalán álló Peter. - Te nem nézel tv-t?
- Fogd be, Pet! - bökte oldalba a tesója, Jared. Azt hiszem több Jared nevű ismerősöm van mint az egy embernek járna. 
- Nyugi, skacok! - szóltam rájuk nevetve. Csak most tűnt fel hogy menyire hiányoztak.
- Gyere ide! - Chris egy váratlan pillanatban átfogta a nyakamat és szorosan átölelte.
- Chris, megfolytassz! - lihegtem és elengedett.
Brii egészen hátra húzódott és inkább távol maradt tőlük. Nem bírja őket. Nem az Ő műfaja ez az egész.
- Bocs, Barbie! - azzal elengedett és elnézett mellettem. - Hé, Brigi! Nagy baj lenne ha elrabolnánk pár órára?
- Túl élem nélküle. - jelentette ki Brii.
-És ezt mikor akartad közölni velem? - Chris elé hajoltam hogy ne Brigit hanem engem nézzen.
- Eljössz velünk a Malibuba?
- El, de....- Brigi felé fordultam.
- Nem vagyok az anyád, menjél. - pillanatig habozott, elgondolkozott a folytatáson. - De előbb cipeld fel a bőröndöd az emeletre.
- Majd Jared felviszi.
- Szerinted. - puffogott mögöttem Jared. - Ti buliztok én meg cipekedek?
- Nem, te bolond. Elvisszük a cuccot , te csak segítesz nekem. - magyaráztam anélkül, hogy megfordultam volna.

Ui.: Hagyatok kommenteket magatok után! :)Xx