47. fejezet

Nóri szemszöge*

Két órával később, ott feküdtem és figyeltem ahogy a mellkasa fel-alá mozog minden egyes lélegzetvételnél. Nem tudtam betelni a látvánnyal. De néha-néha mégis csak lehunytam a szemem és mélyen magamba szívtam illatának minden egy morzsáját, mert féltem, hogy újra elvesztem. 4 nap. 4 napig nem bújhattam hozzá és most, hogy itt fekszek mellette, a fejemet a vállára hajtom, és a tenyerem alatt ott dobog a szíve, leírhatatlan érzést nyújt. Nem tudom elmondani, hogy milyen érzés. Talán ahhoz hasonlíthatnám amikor valaki egy hónapig nem eszik csokit és amikor újra beleharaphat egy jókora táblás csokoládéba a nyál összefut a szájában. És most jött a hátbavágás amitől a csoki kirepült a számból. A telefonom ezredjére szólalt meg, de egyszer sem vettem fel. Elfoglalt voltam...
- Vedd fel.- mondta Harry. Eddig teljesen megvoltam győződve arról, hogy alszik. A szeme csukva volt. Nem vettem fel. Mély lélegzettet vett és újra rám parancsolt.- Vedd fel! Az agyamra megy!
- Oké. De ha most felveszem meghalok.- érte nyúltam a telefonért.- Brigi az. Tuti, hogy megöl!
- Nem lesz semmi bajod. Több ezer kilométerre vagy tőle.
- De ha utánam jön megöl. Nem is beszélve anyuról.- nyavalyogtam. A telefon elhallgatott.
- Egyszer úgyis beszélned kell velük. Hidd el nem lesz semmi baj! - szorosan magához ölelt és megpuszilta a fejem búbját.- Ha újra csörögni kezd, vedd fel és hangosítsd ki.
- Jól van.- feljebb kúsztam és megcsókoltam alsó ajkának ívét.

Tökéletesen sima volt, mintha lecsiszolták volna. A mobilom újra hangos csörgésbe kezdett. Felvettem, kihangosítottam és Harry meztelen hasára raktam. A takaró csak deréktól lefelé takarta.
- Haló? - kezdtem félénken. Harry megrázta a fejét, hogy nem lesz semmi baj és a hajamat kezdte simogatni.
- Nóri! Mi a sz*romért nem vetted fel azt a k*rva telefont? - ordította Brigi.
- Nyugi! El voltam foglalva.
- Mégis mivel? És egyáltalán hol a francban vagy? Tűvé tettük az egész várost!
- Londonban.- hallattam egy egyszerű, mégis a lehető legrosszabb választ.
- Londonba? Mi van? Mit keresel te ott? És, hogy kerültél oda? Utána mentél?
- Igen. Harry-t. Repülővel és igen. Minden kérdésedre megkaptad a választ?
- Mit csinálsz? Hol alszol? Megtaláltad? - tehát nem. Egymás után törtek elő belőle a kérdések és mindre egyszerre akart választ kapni.
- Az hogy mit csinálok....legyen az én dolgom. A srácok lakásában szunyálok és igen, megtaláltam.
- Azt ne mond, hogy...- nem fejezted be. Nem akarta kimondani a szex szót. Az túl egyértelmű lett volna. És nem lettünk volna hívek önmagunkhoz ha teljes, értelmes mondatokat mondunk.
- De. És egyáltalán nem bántam meg. Boldog vagyok és kész!
- Akkor én is! De legközelebb szólj! Angela halálra aggódja magát miattad.- Brigi hangja megértővé vált. Meglepett.
- Mond meg neki, hogy sajnálom.
- Úgy lesz. Lefogadom, most is ott fekszel mellette.
- Ahan.
- Akkor nem zavarok. Ömmm.....majd még hívlak.
- Ok. Cső.
Leraktam a telefont és mély levegőt vettem. Harry arcát fürkésztem szüntelenül.
- Mit nézel annyira, Manó? - kérdezte. Kacér mosolya visszatért és ennek elmondhatatlanul örültem.
- Semmit....csak azt figyeltem, vagyis próbáltam rájönni, hogy miért nem tudnék nélküled élni.- elgondolkoztam.
- Szeretlek! - elnevette magát és megcsókolta az ajkamat.
- Szeretlek! - súgtam és lehunytam a szemem. Elaludtam, és csak este 6 óra fele ébredtem fel újra.