41. fejezet

Brigi szemszöge*

Én is lehunytam a szemem. Kiélveztem minden egyes másodpercet. Talán ez volt az első és utolsó is. Elmerültem puha ajkaiban és arra eszméltem fel, hogy már az nem is ér hozzám. Lassan felnyitottam a szemem. Egymást bámultuk. Az ajkát megharapta. Majd megfordult, kinyitotta az ajtót és kisétált rajta. Kellett egy perc mire felfogtam, hogy igazából mi is történt. Megráztam a fejem, hogy minden a helyére zökkenjen benne, és Niall után mentem. A nappaliban ott ücsörgött anyu, Angela és a fiúk. Niall ugyanabban a fotelben foglalt helyet. Anyu az ajtóban állt és az ajtófélfát támasztotta. Csendben voltak. Mindenki merengve bámult maga elé.

- Mi ez a nagy hallgatás? Nincs mit megbeszélni, vagy már végeztetek is? - kérdeztem. Megálltam anyu mellett.

- Nem tudjuk, hogy mit tegyünk. - mondta Zayn és kacsintott egyet, nagyon ügyelve, hogy csak én lássam.

- Fogalmam sincs, hogy most mit csináljak. - Angela homloka ráncba szalad és hitetlenkedve rázta a fejét.

- Az lenne a legjobb ha most hazamennél és kipihennéd magad.- javasolta anyu és sajnálkozó pillantása egyre csak Angela remény vesztett arcát pásztázta.

- Igen, azt hiszem ez lesz a legjobb.- Angela sóhajtott és felállt. Elindult kifelé. Elálltam az ajtóból, és amikor kiment rajta anya a vállára rakta a kezét és elkísérte a bejáratig. Utánuk mentem. Nekidőltem a falnak és néztem ahogy Angela belebújik a cipőjébe.

- Tudod, hogy számíthatsz ránk. Csak szólj ha valami probléma akadt vagy valami híred van Nórtenilláról.

Anya előszeretettel hívat Nórit "Nórtenillának". Ugyanis amikor kicsik voltunk, elmentünk a West End-be és megálltunk a fagyizónál. Nóri kért egy karamellásat és mire megette szinte ki sem látszott belőle. Az arca, sőt még a füle is, beterítődött karamellával és azt kikiabált, hogy "Nórtenilla Karamella!". Azóta is így hívja anyu.

- Úgy lesz. Sziasztok! - Angela elköszönt és kiment az ajtón. Anyu és én visszamentünk a nappaliba.

- Gyerünk fiúk, menjetek ti is. Nektek is kell egy kis pihenés. - mondta anyu mire mindannyian felálltak és egyesével kimentek a nappali ajtaján. Liam, amikor elment mellettem, megsimogatta a vállamat. Louis és Zayn integettek. Niall bólintott egyet. Én válaszul csak egy "Szia!"-t formáltam hangtalanul ajkaimmal majd megharaptam az alsó részét. Hallottam ahogy anyu elköszön tőlük, majd becsukja mögöttük az ajtó.

- Anya. - szóltam oda amikor visszajött. Leült a kanapéra és üres tekintettel bámult maga elé. Ő is szereti Nórit és biztos vagyok benne, hogy Ő is sajnálja ami történt.

- Igen?

- Holnap mehet be Nórihoz az első látogató. Angela azt mondta, hogy nincs mit megbeszélnie vele és átadja nekem a lehetőséget.

- Oké. Mikorra kell menned?

- Azt nem tudom még. De holnap felhívom Angela-t.

- Jól van, kincsem. Majd elviszlek kocsival.

- Te mit gondolsz erről? - kérdeztem és leültem mellé. A lábaimat felhúztam és a kezemmel átfogtam.

- Miről?

- Hát... Hogy Nóri letámadta a kis csajt mert csókolózott Hazza-val. - magyaráztam. Végig figyelmesen nézte az arcomat.

- Nem is tudom. Szerintem ezt nem így kellett volna megoldani. És Harry-nek sem kellett volna csókolóznia azzal a lánnyal.

- De nem ő csókolta meg. A csajszi egyszer csak rámászott.

- Az lehet de valószínű, hogy Harry sem ellenkezett.

- Ezt meg, hogy értsem?

- Úgy, hogy ha Harry nem akarta volna akkor csak egyszerűen elzavarja és nem hagyja magát. Mert ha valamit nem akar az ember, azt nem csinálja. - elgondolkoztam egy percre. Anyának igaza volt.

- Félek, hogy nem tudjuk kihozni. - mondtam.

- Ne aggódj! Ki jön, de most  menj és feküdj le. Későre jár. - megpuszilta a homlokomat és felálltam.

A szobámat tűztem ki célul. Belebújtam a pizsamámba majd magamra húztam a takarómat. Nehezen tudtam elaludni. De azt is csak azért mert a fáradtság és a kimerültség elnyomott.