35. fejezet

Brigi szemszöge*

Kimentem az aréna elé. Szétnéztem és megláttam Nórit. Törökülésben ücsörgött egy padon szomorúan, lehajtott fejjel. Nem tetszett ez a látvány így elhatároztam, hogy változtatok rajta. Odaszaladtam szomorú barátnőmhöz, leültem mellé, és vigasztalóan megsimogattam a vállát.

- Nem lesz semmi baj. Megígérem.- mondtam. Lassan felemelte a fejét és a reménytelenség ami a szemében ült megijesztett. Soha nem láttam még ilyennek. Reméltem, hogy hamar elmúlik. Csak most jöttem rá, hogy ehhez képest az idegesítő óvodás viselkedése semmi.

- Tudom.

- Akkor miért vagy még mindig itt?

- Hát... Egyrészt a drámaibb hatás kedvéért. Másrészt pedig túl nagy a hangzavar odabent. Megfájdul tőle a fejem.- magyarázta és felcsillant a szemében az élet szikrája.

- Kibírod. Harry utánad akar jönni. Ha nem jössz be nem fog dolgozni. Kijön, hogy visszavigyen.- valahogy mégis csak be kellett csalogatnom.

- Jól van. Bemegyek.- égnek emelte a szemét és elindult.

Egy óra múlva újra az utcákat róttuk. A napi kávé adagot próbáltuk beszerezni. Az utca tele volt Directionerekkel. Az arénából csak a hátsó kijáraton keresztül tudtunk kijönni. Megkerültük az épületet majd az aréna előtt várakozó lányok hada mellettem mentünk el.

- Hé! Bocs de te nem Harry barátnője vagy? - odaszaladt hozzánk egy csapat lány.

- De igen. Azt hiszem.- Nóri zavarba jött.- Honnan tudjátok? - hogy lehet ilyen agyhiányos egy ember? Legszívesebben fejbe vágtam volna amiért leéget.

- Minden újságba benne vagy.- mondta az egyik lány.

- Csinálhatunk veletek egy képet? - kérdezték egyszerre. Kicsit ijesztő volt.

- Persze.- vágta rá Nóri. Mondhatni reflexből.

Megcsináltuk a képet. Te jó Isten! - gondoltam. Velünk akarnak fényképezkedni? Nagyon megörültem neki. De egyáltalán nem akartam, hogy folyton a nyomomban legyenek így inkább megmaradtam a "nóriszárnysegéde" státusznál. Visszafelé menet a lányok széles vigyorral az arcukon integettek. Nórit még az utcán menet is lefényképezték. Mint valami hollywoodi sztárt.

Délben elmentünk kajálni. Persze vigyáztunk, hogy minél láthatatlanabbak legyünk. Kapucni, napszemüveg... A McDonald's-ban Harry az ölébe ültette Nórit. Megint boldog volt és így én is megnyugodtam. Amikor mindenki befejezte, elindultunk vissza. A délután a főpróbával ment el. Este amikor a jegyszedők a helyükön voltak, kitárta kapuit az aréna. Az emberek beáramlottak a hatalmas bejáraton. Én és Derek a nézőtérről ellenőriztük a világítást meg a többi technikai dolgot. Anyának elkellet mennie. Átvettem a szerepét, és besegítettem Derek-nek. Pár perc alatt kb. 500 ember termett ott a semmiből. És csak jöttek és jöttek...

Derek és én a színpad előtt álltunk amikor a koncert elkezdődött. Hatalmas fényshow, füstfelhő járta át a fiúk rendelkezésére álló teret. Akkor éreztem úgy, hogy minden álmom teljesült. Az életem teljes volt. Vagy mégsem. Úgy éreztem valami hiányzik a teljes boldogságomhoz. De nem agyaltam rajta. Miért is tettem volna? Csak szórakozni akartam és élvezni amíg csak lehet.  A műsor első fele után a srácok elmentek átöltözni. Mint mindig. Csak, hogy ez valami más volt. Nem az történt ami egy átlagos 1D koncerten szokott. Nem a fiúk jöttek fel a színpadra. Egy sokkal rémültebb, sokkal merevebb ember. Hátrálva lépkedett lassan kifelé a közönség elé. Nóri. De mit keres ott?

 Úgy nézett ki mint aki az előbb találkozott a kaszással. Közelebb léptem a színpadhoz és megfogtam a szélét. Árgus szemekkel figyeltem barátnőmet, akire immár a közönség is felfigyelt. Harry is kilépett a színpadra. Könyörgött. De miért? Nóri megrémült, Harry könyörög. Itt meg mi a fene folyik? Nóri megrázta a fejét. Hátat fordított Harry-nek. De Hazza elkapta a csuklóját és visszarántotta. Nóri kiabálni kezdett. De láttam, hogy nem bírta befejezni a a mondatot. Hosszakat pislantott, mély levegőket vett. Az arca elsápadt.

- Paul! - kiáltottam.

Az izmos férfi bakot tartott majd felugrottam a színpadra. Nóri épp a földre készült zuhanni de Harry még mindig szorongatta a karját. Odarohantam. A karomba fektettem Nóri gyenge, elernyedt testét.

Nóri szemszöge*

A lány könnyedén csüngött Harry ajkán. Nem tudtam mozdulni. Majd amikor Hazza észre vett, elindultam a legközelebbi menekülési útvonal felé, a legközelebbi fényforrás felé. Nem is tudom, talán abban reménykedtem, hogy arra a halál van. De ehelyett egy csapat sikoltozó fant kaptam. A színpadon álltam. Lassan lépkedtem hátrafelé mert Harry közeledett.

- Nóri kérlek! - lassan közeledett és egyik kezét felém nyújtotta. Csak megráztam a fejem és hátat fordítottam.

Az ereim lüktettek. De a vérem elapadt. A szárazság, az üresség ami akkor marcangolta a belsőmet legyőzhetetlen volt. A szívem hevesen vert, mégsem éreztem, hogy pumpálja belém az életet. Valószínűleg azért mert nem tette.