46. fejezet

Nóri szemszöge*

És most hogyan tovább? Itt vagyok Londonba. De hogyan találom majd meg Harry-t ebben a hatalmas városban? És mi van ha sötétedésig nem találom meg? Hol fogok aludni? Hogy te mekkora marha vagy! - ordította a fejemben egy hang. Gyorsan elhessegettem. Nem szerettem ha a hang ott motoszkál bennem. Különösen azt nem amikor igaza van. Talán elkezdek kérdezősködni. Valaki csak tudja merre találom. Mély levegőt vettem, a fülhallgatót kihúztam a fülemből és a nyakamba raktam. Amikor felálltam feltűnt, hogy az eddig mögöttem ücsörgő srác is feláll. A szemem sarkából láttam, ahogy felém fordul és megmerevedik. Erre én is azonnal rá emeltem a tekintetemet és pontosan úgy ahogy Ő, kővé dermedtem. Mit keres itt? Már régen Londonban van, akkor miért ül még mindig itt. Hitetlenkedve rázni kezdtem a fejem. Megkerültem a köztünk lévő székeket és lassan odasétáltam hozzá. Szembe álltam vele és a szemét figyeltem hátha ki tudok "olvasni" belőle valamiféle érzelmet.
- Szia! - mondtam gépiesen.
- Szia! - mondta egy hosszú másodperc múlva mire a nyakába omlottam.
- Harry! Annyira...- zokogni kezdtem és csak a zokogásomra fogta át a derekamat. Előtte eszébe sem jutott átölelni. Az arcomat a vállába temettem.
- Sejtem mit akarsz mondani! - hosszú karja két, vaskos kígyóként tekeredett egyre szorosabban a derekamra.
- Harry én...annyira sajnálom. Az egész az én hibám. Ha nem...
- Fejezd be! - szakított félbe. Eltolt magától és letörölte az arcomról az érzéseim nedves megnyilvánulását.
- De mit?

- Nem a te hibád! Gyere! - elvezetett a kijárat felé majd egyenesen egy zöld fűvel borított parkba irányított. Leültünk egy padra majd folytatta.- Tudom, hogy eljátszottam a bizalmadat és rémesen érzem magam miatta. Esküszöm a macskám életére, hogy szándékosan soha nem csinálnék ilyet. Nem tudom  mi volt az, és nem is akarom.
- Egy: nagyon jól tudom, hogy mi történt. Kettő: túl reagáltam úgy, ahogy mindent. És három: sokkal jobban kellett volna bíznom benned.- magyaráztam.- De miért jöttél el?
- Távol akartam tartani magam tőled. És, hogy őszinte legyek ennél nehezebb dolgom még soha nem volt.
- Miért akartál távol lenni tőlem? Amúgy, azt sejthetted volna, hogy nem könnyű távol maradni tőlem. Nem foglak csak úgy elengedni!
- Nem azért volt nehéz. Hanem mert rettenetesen vonzasz magadhoz. Azért ültem a reptéren mert megfordult a fejemben, hogy visszamegyek hozzád. De végül is ha nem vagy ott akkor soha többé nem láttalak volna és akkor soha többé nem veszek levegőt. Olyan vagy mint az oxigén ami életben tart. És nem mentem volna vissza mert nem akartam volna ártani neked még akkor sem, ha ez az életembe kerül.- megfogta a kezemet és végig simította. Az ujjai játékosan cikáztak a enyémek között, mint az nap amikor megszívattak minket Brigiék.
- Ez eddig eszembe se jutott.
- Nagyszerű! - felugrott és megfogta a kezemet, hogy engem is magával vigyen.- Most, hogy mindent megbeszéltünk, menjünk haza.
- Haza haza vagyok hozzátok haza? - igen, tudom. Nem túl értelmes. Ez olyan.... "nórifélemagyarázós" módszer.

 - Hozzánk haza.- mondta majd én is felálltam.
Fogtunk egy taxit ami egyenes elvitt Harry és a fiúk közös házához. Azt hiszem Hazza "banda laknak" hívta. Elmentünk a London Eye mellett, a Tower Bridge-en keresztül majd le kanyarodtunk a Big Ben-nél. Minden egyes alkalommal majd kibuktam a kocsi ablakán. Mind olyan hatalmas, látványos és gyönyörű volt. A "banda lak" egy hatalmas nappalival fogadott. Abból nyílt a konyha, benne egy jókora hűtővel. Egy csigalépcső vezetett felfelé. Harry sebes léptekkel vonszolt fel rajta.
- Gyere!
- Jövök már! Csak tudod én nem vagyok képes ilyen hamar felgyógyulni. Lassíts egy kicsit! - megállt, visszafordult és összevonta a szemöldökét. Elgondolkozott.
- Értem én. Ezen könnyen segíthetünk! - odalépett hozzám, lehajolt és már tudtam mi következik. Tovább rohant velem a karjaiban. Végig kacarásztam.- Ez Liam szobája.- az ajtó nem volt kilincsre csukva így könnyedén berúgta az ajtót. A kezét nem használta mert azt éppen lefoglalta egy 50kg-os felesleg.- Ez Niall-é.- rúgta be a következő ajtót. Ahogy elnéztem egy sem volt kilincsre csukva.- Ez csak egy jelentéktelen fürdőszoba. Csak Liam és Niall használja. Ez a Louis szobája. Kupleráj, mi más? És a tesód vacka. Ide szokta hozni a jó csajokat.- kacsintott egyet.
- Szóval Perrie-ből több is van?- kérdeztem.
- És ismét egy fürdő. Louis és én vagyunk a birtokosai. Ez pedig Zayn fürdőszobája. Neki kellett egy saját mert senki nem tud megmaradni mellette. Egy óra hossza mire a haját megcsinálja. És mindenütt haj zselé! - ahogy kinyílt az ajtó 150 tubus haj zselé sorakozott a polcon, ha nem több.- Utoljára hagytam a legjobbat. Ez az enyém.
- Ide hozod a jó nőket? - kérdeztem gúnyosan.
- Aha. Mondhatni.- elnevette magát. Mint az összes többivel, ezzel az ajtóval is kegyetlenül bánt. Csakhogy most be is mentünk rajta. Lefektetett az ágyra és fölém hajolt.
- Akkor engem miért hoztál ide?
- Mert nálad jobb nincs! - ajkaimba harapott és zihálva lélegezett. Nem ellenálltam mégis fájdalmas képpel húzódott hátrébb.
- Mi történt? - felült és én is párhuzamban mozdultam vele. A pólóját markoltam és magamhoz húztam, csakhogy ellenállt. Enyhítettem a szorításomon és most már csak gyengédem a mellkasára raktam a kezem.
- Nem tehetem. Nem akarom, hogy bajod essen.
- De engem meg nem érdekel a testi épségem.- átfogtam a nyakát és az ölébe húzódtam. A biztonság kedvéért a lábamat is a dereka köré fontam. Soha többé nem eresztem. Újra megcsókoltam alsó ajka ívét de elhúzta a fejét.
- Értsd meg, hogy nem lehet. Nem akarom, hogy újra csalódj bennem.
- De nem fogok. Bízom benned! Kérlek Harry!
- Nagy hibát követsz el! - mondta és hátradöntött. Csókja közben éreztem a kacér mosolyt az arcán.