Nóri szemszöge*
Kézen fogva a fűben feküdtünk és a csillagokat nézegettük. Mintha egy filmben szerepeltem volna. Azt hittem velem soha nem történik ilyen, és hogy soha nem leszek ilyen helyzetbe. De úgy látszik tévedtem. És őszintén szólva nem is bántam. A könnyek az arcomra száradtak. Megtöröltem a szememet. Már nem sírtam, nem pánikoltam. 4-5 óra körül járhatott amikor észbe kaptam.
- Vissza kéne menni.- mondtam az eget bámulva.
- Miért? Én nem akarok.- mondta Hazza és az oldalára fordult. Engem nézett.
- De nem maradhatunk itt a világ végéig. Na gyere! - mondtam és felálltam. Lesepertem a nadrágomat.
- Jó, oké.- Hazza is felállt. Újra megfogta a kezemet és elindultunk a kocsi felé.
Már nem úgy feküdtek a srácok, mint mikor elmentünk. Nem volt annyi helyünk. Harry bemászott és az ölébe ültetett. Zayn elfoglalta a helyemet mert oldalra borult. Niall Brigi ölében feküdt. Liam az ajtónak támasztotta a fejét. De ami a legviccesebb volt, Louis feje Liam ölében volt, a lábát pedig kilógatta az ablakon.
- Olyan védtelenek.- suttogtam.
- Arra gondolsz amire én? - kérdezte Harry suttogva.
- Melyik legyen?
- Mond meg te.- kacér, féloldalas mosolyra húzódott a szája.
- Brigi legyen az utolsó.
- A tesódat is megakarod szívatni?
- Persze. Nincs kegyelem.
Elvettem Brigi táskáját és kivettem belőle egy tollat. Kipingáltam Zayn arcát aztán visszatettem a tollat a helyére. A táskát óvatosan visszacsúsztattam a helyére. Nem sokkal később már aludtam. Harry is biztosan elaludt.
Kézen fogva a fűben feküdtünk és a csillagokat nézegettük. Mintha egy filmben szerepeltem volna. Azt hittem velem soha nem történik ilyen, és hogy soha nem leszek ilyen helyzetbe. De úgy látszik tévedtem. És őszintén szólva nem is bántam. A könnyek az arcomra száradtak. Megtöröltem a szememet. Már nem sírtam, nem pánikoltam. 4-5 óra körül járhatott amikor észbe kaptam.
- Vissza kéne menni.- mondtam az eget bámulva.
- Miért? Én nem akarok.- mondta Hazza és az oldalára fordult. Engem nézett.
- De nem maradhatunk itt a világ végéig. Na gyere! - mondtam és felálltam. Lesepertem a nadrágomat.
- Jó, oké.- Hazza is felállt. Újra megfogta a kezemet és elindultunk a kocsi felé.
Már nem úgy feküdtek a srácok, mint mikor elmentünk. Nem volt annyi helyünk. Harry bemászott és az ölébe ültetett. Zayn elfoglalta a helyemet mert oldalra borult. Niall Brigi ölében feküdt. Liam az ajtónak támasztotta a fejét. De ami a legviccesebb volt, Louis feje Liam ölében volt, a lábát pedig kilógatta az ablakon.
- Olyan védtelenek.- suttogtam.
- Arra gondolsz amire én? - kérdezte Harry suttogva.
- Melyik legyen?
- Mond meg te.- kacér, féloldalas mosolyra húzódott a szája.
- Brigi legyen az utolsó.
- A tesódat is megakarod szívatni?
- Persze. Nincs kegyelem.
Elvettem Brigi táskáját és kivettem belőle egy tollat. Kipingáltam Zayn arcát aztán visszatettem a tollat a helyére. A táskát óvatosan visszacsúsztattam a helyére. Nem sokkal később már aludtam. Harry is biztosan elaludt.
8 óra körül arra ébredtünk hogy Louis kiabál.
- Cs*ssze meg! Lelopták a cipőt a lábamról! - mondta és megpróbálta visszahúzni a lábát, kisebb nagyobb sikerrel.
- Zayn! Van valami az arcodon.- mondta Brigi. Majd megfulladt a nevetéstől. Niall is a hasát fogva fetrengett.
- Mi, hol? - mondta Zayn és felállt. Belenézett a visszapillantóba.- Te! - mutatott rám.
- Én! - mondtam nevetve, és a kezemet a magasba emeltem.
- Nem unjátok még? - kérdezte Liam. Segített Lou-nak visszamászni.
- Ti sem unatkoztatok amikor minket szívattatok.- magyarázta Hazza.
- Csak azt kapjátok amit megérdemeltek.- mondta Niall.
- Mikor megyünk el innen? Kezd az agyamra menni, hogy itt rostokolunk mint valami csövesek.- nyafogtam.
- A rétnél sem volt térerő. Feljebb kell menni.- mondta Brigi amint összeszedte magát.
- Akkor induljunk. Te meg én felmegyünk. Szolunk anyudnak és elhúzunk innen.- mondtam miközben kiszálltam a kocsiból.
- Oké. Mindjárt jövünk.- mondta Brigi. Harry-re néztem. "Ténylegúgylesz" arccal néztem rá. Bólintott majd elindultam.
- Mit csináltatok tegnap olyan sokáig Niall-el? - kérdeztem amint a fiúk hallótávolságából kiértünk.
- Először eltévedtünk. Aztán rátaláltunk a rétre. Ott ücsörögtünk és beszélgettünk.- magyarázta.
- Megbeszéltétek a barátnős dolgot?
- Nincs mit megbeszélni rajta.
- Hát jó. Ti tudjátok.
- És mi történt tegnap este amikor te és Hazza csak úgy eltüntetek?
- Mikor? - próbáltam úgy tenni mintha semmiről sem tudnék.
- Amikor az este sírva utána szaladtál.- mondta. Lehunytam a szemem és mély lélegzetet vettem.
- Hallottad a vitánkat az erdőben, igaz? - amikor kinyitottam a szemem kifejezéstelen arccal néztem rám.
- Aha.
- Ő úgy gondolta, hogy csak akkor tud megvédeni önmagától ha távol marad tőlem.- magyaráztam és éreztem ahogy a homlokom ráncba szalad. Időközben beértünk a fák közzé.
- A helyében én is ezt tettem volna.- magyarázta Brigi.
- Mi van? Nem mondod komolyan?
- Ne háborodj fel azon, hogy nem értek veled egyet.
- Nem is azt kértem, hogy érts velem egyet.- félrehajtottam az elém logó ágakat és Brigi után koslattam.
- De ezt most úgy mondtad mint aki fel van háborodva.
- Bocsánat, hogy nem olyan hangon mondtam ami neked is tetszik.- flegmáztam.
- Sikerült! Sikerült! Van térerő! - kiáltotta és a telefonnal hadonászott a levegőmben.
- Végre! Azonnal hívd fel Clar-t!
- Jól van, jól van. Nyugi.- mondta Brigi és tárcsázott.
- Hangosítsd ki.- utasítottam. Az előbbi vitánknak már hűlt helye volt.
- Szia! Hol vagytok? Halálra aggódtam magam!- szolt Clar hangja.
- Szia! - mondtam.
- Szia anyu! Louis vezetett és eltévedtünk. Aztán Nóri elmagyarázta, hogy merre menjünk de Louis megint rossz felé ment.- magyarázta Brigi.
- Értetek megyek csak mond meg, hogy hol vagytok.- utasította Clar Brigit.
- Nem tudjuk, hogy hol vagyunk. Egy lélek sem jár erre. Az is csoda, hogy nem földút van.- mondtam.
- Nagyszerű. Térképetek sincs? - kérdezte Claire.
- Hogy ez eddig nem jutott eszünkbe! - a homlokomra csaptam.
- Nem is ti lennétek! Szóljatok ha újra a városban vagytok. Most mennem kell. Sok az elintézni való. Nemsoká itt a koncert.- mondta Clar.
- Oké. Szia anya! - Brigi elköszönt és lerakta a telefont.
Visszafelé rohantunk. Amilyen két ballábas vagyok elestem és meghorzsoltam a tenyeremet. Nem fájt, egyáltalán. De ha Harry meglátja nekem annyi. Amikor visszaértünk a fiúk a kocsi mellett álltak. Meg sem álltam, hogy elmondjam nekik a fejleményeket. Csak beszálltam és a térkép után kutattam.
- Cs*ssze meg! Lelopták a cipőt a lábamról! - mondta és megpróbálta visszahúzni a lábát, kisebb nagyobb sikerrel.
- Zayn! Van valami az arcodon.- mondta Brigi. Majd megfulladt a nevetéstől. Niall is a hasát fogva fetrengett.
- Mi, hol? - mondta Zayn és felállt. Belenézett a visszapillantóba.- Te! - mutatott rám.
- Én! - mondtam nevetve, és a kezemet a magasba emeltem.
- Nem unjátok még? - kérdezte Liam. Segített Lou-nak visszamászni.
- Ti sem unatkoztatok amikor minket szívattatok.- magyarázta Hazza.
- Csak azt kapjátok amit megérdemeltek.- mondta Niall.
- Mikor megyünk el innen? Kezd az agyamra menni, hogy itt rostokolunk mint valami csövesek.- nyafogtam.
- A rétnél sem volt térerő. Feljebb kell menni.- mondta Brigi amint összeszedte magát.
- Akkor induljunk. Te meg én felmegyünk. Szolunk anyudnak és elhúzunk innen.- mondtam miközben kiszálltam a kocsiból.
- Oké. Mindjárt jövünk.- mondta Brigi. Harry-re néztem. "Ténylegúgylesz" arccal néztem rá. Bólintott majd elindultam.
- Mit csináltatok tegnap olyan sokáig Niall-el? - kérdeztem amint a fiúk hallótávolságából kiértünk.
- Először eltévedtünk. Aztán rátaláltunk a rétre. Ott ücsörögtünk és beszélgettünk.- magyarázta.
- Megbeszéltétek a barátnős dolgot?
- Nincs mit megbeszélni rajta.
- Hát jó. Ti tudjátok.
- És mi történt tegnap este amikor te és Hazza csak úgy eltüntetek?
- Mikor? - próbáltam úgy tenni mintha semmiről sem tudnék.
- Amikor az este sírva utána szaladtál.- mondta. Lehunytam a szemem és mély lélegzetet vettem.
- Hallottad a vitánkat az erdőben, igaz? - amikor kinyitottam a szemem kifejezéstelen arccal néztem rám.
- Aha.
- Ő úgy gondolta, hogy csak akkor tud megvédeni önmagától ha távol marad tőlem.- magyaráztam és éreztem ahogy a homlokom ráncba szalad. Időközben beértünk a fák közzé.
- A helyében én is ezt tettem volna.- magyarázta Brigi.
- Mi van? Nem mondod komolyan?
- Ne háborodj fel azon, hogy nem értek veled egyet.
- Nem is azt kértem, hogy érts velem egyet.- félrehajtottam az elém logó ágakat és Brigi után koslattam.
- De ezt most úgy mondtad mint aki fel van háborodva.
- Bocsánat, hogy nem olyan hangon mondtam ami neked is tetszik.- flegmáztam.
- Sikerült! Sikerült! Van térerő! - kiáltotta és a telefonnal hadonászott a levegőmben.
- Végre! Azonnal hívd fel Clar-t!
- Jól van, jól van. Nyugi.- mondta Brigi és tárcsázott.
- Hangosítsd ki.- utasítottam. Az előbbi vitánknak már hűlt helye volt.
- Szia! Hol vagytok? Halálra aggódtam magam!- szolt Clar hangja.
- Szia! - mondtam.
- Szia anyu! Louis vezetett és eltévedtünk. Aztán Nóri elmagyarázta, hogy merre menjünk de Louis megint rossz felé ment.- magyarázta Brigi.
- Értetek megyek csak mond meg, hogy hol vagytok.- utasította Clar Brigit.
- Nem tudjuk, hogy hol vagyunk. Egy lélek sem jár erre. Az is csoda, hogy nem földút van.- mondtam.
- Nagyszerű. Térképetek sincs? - kérdezte Claire.
- Hogy ez eddig nem jutott eszünkbe! - a homlokomra csaptam.
- Nem is ti lennétek! Szóljatok ha újra a városban vagytok. Most mennem kell. Sok az elintézni való. Nemsoká itt a koncert.- mondta Clar.
- Oké. Szia anya! - Brigi elköszönt és lerakta a telefont.
Visszafelé rohantunk. Amilyen két ballábas vagyok elestem és meghorzsoltam a tenyeremet. Nem fájt, egyáltalán. De ha Harry meglátja nekem annyi. Amikor visszaértünk a fiúk a kocsi mellett álltak. Meg sem álltam, hogy elmondjam nekik a fejleményeket. Csak beszálltam és a térkép után kutattam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése