36. fejezet

Nóri szemszöge*

Harry bilincsszerű, hosszú ujjai a csuklómat szorongatták. Nem hagyta, hogy elmeneküljek. Magához húzott miközben a sötétség elragadott és nem hagyta, hogy kartávolságnál közelebb kerüljek a gyilkosságomhoz. Az utolsó amit láttam az Brigi rohanó alakja volt. Egyszer csak a talaj kicsúszott a lábam alól. Puha, védelmező karok fogták át halott tetemem maradványit. A bilincs még mindig a csuklómra csavarodott, szorosan. Azt hittem ennyi volt. Vége mindennek, vége a világnak, vége az életnek. De aztán halottam ahogy Brigi Harry-re parancsol. A bilincs lassan engedett a szorításán, majd eleresztett. Éreztetem ahogy Brigi a földre rogy, hullámmal a karjaiban. Szorosan átölelt. Felkapott mint egy rongybabát, és elhurcolt. Végig eszméletemnél voltam de a szememet nem tudtam kinyitni. Hallott voltam de mégsem. Ez rosszabb volt mint a halál. A halál csendes, nyugodt, békés. Egyszerűbb mint élni. Egyszerűbb mint szenvedni.

Nem tudom meddig feküdhettem az öltözőben. De amikor felébredtem még sötét volt. Hogy honnan tudom? Ez nem az az ablaktalan, hajlakktól bűzlő hely volt. Ennek volt ablaka, nem bűzlött annyira és nagyobb volt. Egyedül voltam. Teljesen egyedül. Eleinte azt sem tudtam mi történt, hogy kerültem oda, és miért érzek lüktető fájdalmat a belsőm minden pontján. Óvatosan felültem, és ezzel párhuzamban minden eszembe jutott. Emlékeztem mindenre... Elmorzsoltam egy könnycseppet majd gyorsan le is töröltem. Lassan felálltam és elbóklásztam a zárt ajtóig. Megfogtam a kilincset, és a lehető legóvatosabban kinyitottam az ajtót. Kidugtam a fejem és amikor megláttam, hogy a folyosó teljesen kihalt, végigrohantam rajta. Kiszaladtam a parkolóba. Tömve volt autókkal. De mind üres, és elhagyott volt. Kivéve egyet. Egy hosszú szőke hajú lány állt ott, nekem háttal. Vele szembe egy hosszú, barna hajú, tizenéves lány. Szúrós tekintetemet percekig nem tudtam levenni róluk. A szőke hajú néha-néha eleresztett egy gonosz kacajt. Addig bámultam őket, hogy rájöttem, a barna hajú lány volt az aki Harry-vel csókolózott. Kezem lassan ökölbe szorult. Mély levegőket vettem. Ha a szememmel ölni tudnék az a lány már nem élne. Körülbelül egy félóra múlva elköszöntek egymástól és kezet fogtak. A szőke elment. Beszállt egy fekete autóba és elhajtott. A barna hajú elővette a telefont és a füléhez emelte. Egyedül maradt. Ez hiba volt. Nagy hiba! - gondoltam és elindultam felé.

Brigi szemszöge*

Bevittem Nórit egy használaton kívüli öltözőbe, és lefektettem kanapéra. Egy órán keresztül csak ott ültem mellette és hófehér arcát bámultam. Amikor kezdett jobb színt ölteni kimentem és a fiúkat néztem ahogy a színpadon ugrálnak. Harry-t soha de soha nem láttam még ilyen lehangoltnak. Mintha megölték volna a családját. Mintha meghalt volna benne az élet. Tudom, furcsán hangzik. De ez látszott rajta. Nem lehet elmondani azt a látványt amit Hazza nyújtott. Megvártam amíg végeznek. Egymás után, mit sem sejtve jöttek felém.

- Mi a baj? - kérdezte Niall amint odaért hozzám.

- Kérdezd Harry-t! - ordítottam.

- Muszáj ezt itt? Menjünk be az öltözőbe.- mondta Harry. Majdnem elsírta magát. Lehajtott fejjel elindult az öltözőjük felé. Mindenki őt bámulta. A világosítók, és az összes többi technikus aki a színpad mögött volt, elhallgatott. Ők is lehajtott fejjel mentek tovább.

- Te jó ég! - kiáltottam. Harry teljesen elterelte a figyelmemet Nóriról. Jobban mondva arról ami Nóriból maradt. Visszarohantam az elhagyatott öltözőbe.

- Mi van? Mi történt? Hol van húgi? Harry mit csináltál? - Zayn hirtelen zaklatott lett. Ők is rohanni kezdtek utánam. Berohantam az ajtón de Nóri nem volt ott.

- Eltűnt! Hova a francba lett? Ez nem lehet igaz! - ordítottam és a hajamba túrtam.

Féltem, rázott a hideg, a gyomrom ugrált, a szívem a torkomban dobogott. Tudtam, hogy Nóri ilyen helyzetben magát kezdi hibáztatni. Kárt tehet magában. Vagy másokban.

- Brigi! Mondj már valamit! - ordított Liam.

- Hol van az anyukám? - kérdezte Louis.
Ezt szerettem volna tudni. De nem tudtam. Ezáltal a válaszadás sem ment. Leültem oda ahová az előbb Nórit fektettem, és búskomoran néztem magam elé.