Nóri szemszöge*
Mindenki minket bámult. Nagyot néztek az emberek amikor azt látták, hogy Brigi a földön fekszik és én a földhöz ragasztom. A fiúk az ablakból néztek minket. Nevettek és Harry-re mutogattak. Egy másodperccel később csak annyit láttam ahogy Hazza elkapja Liam csuklóját és eltűnnek. Briginek is feltűnt, hogy minket néznek.
- Eresz! Mindenki minket bámul!- elkezdett kapálózni.
- Jól van! Még bosszút állok ezért!- fenyegetően mutogattam a mutatóujjammal.
- Afelől semmi kétségem!- elnevette magát.
- Had segítsek! - odanyújtottam a kezem és felsegítettem.
- Kösz!- még mindig nevetett.
Visszamentünk. Én még mindig csurom víz voltam. A fiúk birkóztak és hatalmas zajjal voltak. A nappali kanapéján voltak, egy kupacba. Harry a kupac tetején ült és az öklét a magasba emelte, hogy jelezze ő győzött. Én megálltam az ajtóba, hogy ne vizezzek össze mindent. Ott álltam és néztem ahogy nevetgélnek. Pár perc múlva észbe kaptam és rájöttem, hogy meg kellene szárítkoznom. Míg senki sem figyelt kiosontam a fürdőszobába. Pár másodperc múlva kopogtattak az ajtón. A hajamat töröltem.
- Gyere!- kiáltottam és már nyílt is az ajtó.
- Szia! Kapok én is egy törölközőt? - Harry lépett be az ajtón. Huncutan nézett rám. Imádtam azt az édes féloldalas, megpróbállakelcsábítani mosolyát.
- Aha. Olyan szemetek, nem?
- Ja.- csak ennyit tudott mondani, mert azonnal folytattam.
- Most csurom víz vagyok és úgy nézek ki mintha a kutya szájából rángattak volna elő.- Háborogtam és tényleg nagyon mérges voltam.
- Én sem vagyok jobb állapotban!- állapította meg és a kezébe nyomtam egy száraz, puha törülközőt.
- Azt látom.- nevetni kezdtünk.- Van egy ötletem!
- Mégpedig?
- Álljunk bosszút... mi ketten. - Ahogy ezt mondtam valósággal ragyogni kezdett a szeme és megállt a törcsi a kezében. Becsukta az ajtót, suttogva folytatta.
- Oké! És mi a terved? - nagyon kíváncsi volt és láttam rajta, hogy alig várja a válaszom.
- Azt még.... nem tudom pontosan, de mindet egyesével kellene kiiktatni.
- Ravasz! - habozott egy pillanatig - Niall-t talán kihagyhatnánk.- elgondolkozott.
- Igazad van. Végül is... ő nem volt benne.
- Pontosan, nem érdemel büntetést.... és talán beavathatnánk.- Mélyen a szemembe nézett, de nem hatott meg. Eszembe se volt beavatni, bárkit is!
- Nem! Dehogyis! - csattantam fel - Megőrültél? - erre nem vártam választ úgy, hogy folyattam - Tudom, hogy Niall nem olyan, de csak gondolj bele. Ha mi ébren lettünk volna akkor biztos, hogy figyelmeztet minket. És a srácoknak is biztos szólna.- Kicsit úgy éreztem mintha kioktatnám.
- Pont ez az! - erre a válaszra egyáltalán nem számítottam - Mi elmondjuk neki, ő szól a többieknek, hogy mikor támadunk, és teljesen nyugodtak lesznek, mert tudni fogják, hogy mikor kell ébernek lenniük amikor támadni készülünk.
- Ahan.- nem tudtam többet mondani, mert még nem állt bennem össze a kép.
- De mi hamarabb támadunk! - és végre nekem is leesett, hogy miről beszél.- Akkor amikor végképp nem számít rá senki.
- Waoh! Ez nem semmi! - ámulatba ejtő volt Hazza logikája - Sosem néztem volna ki belőled!
- Mit? Hogy ilyen gonosz vagyok? - huncut mosoly kísérte a beszédét.
- Nem... azt, hogy ilyen logikusan tudsz gondolkodni!
- Hízelgő! Szerintem te is tudsz ilyet!- olyan cuki volt.
- Aha... lehet, még nem próbáltam.- elgondolkodtam - Azt mondják, hogy jó taktikus és vezéregyéniség vagyok.- Grimaszoltam. Nem tetszett ez a "vezéregyéniség,, dolog. Sosem éreztem magam annak és nem tetszett amikor mások ezt mondták.
- Majd megmutatod? - Valószínűleg látta rajtam, hogy nem tetszett ez a gondolat. Közelebb lépett és az egyik ujját az állam alá rakta, felemelte a fejem és a szemembe nézett. Akkor már a kád szélén ücsörögtem.
- Ha akarod.- a törülközőjét gombócba gyűrte és megtörölte vele az arcomat.
- Kíváncsi vagyok, hogy vajon tényleg olyan gonosz vagy-e mint mondják.- eltöprengett és én elmosolyogtam magam.
- Ezt döntsd el te. Rád bízom.- Már nem tartotta a fejemet és nem törölgette az arcomat sem. Leült mellém a kád szélére.
- Oké. Asszem lassan....- elhallgatott egy pillanatra - mennünk kellene.- Elszomorodtam. Ő is lehajtotta a fejét és a földet pásztázta. Láttam rajta, hogy tényleg elszomorodott és nem csak úgy csinál "mintha,,.
- Muszáj? - Kérdeztem, mire ő megfogta a kezemet.
- Azt hiszem.- Az ujjai valósággal táncoltak az enyéim között.- Át kellene öltöznöm és próbálnunk is kéne.
- Értem.- Nem akartam, hogy elmenjen, hogy elmenjenek. Akkor megint olyan üres lesz minden. Szomorúan néztem én is a földet és mély levegőt vettem.
- Semmi baj! - Próbált nyugtatni.- Találkozunk még! - ígérte meg és átölelt.
- Hát.... remélem! - Egy mosolyt próbáltam az arcomra erőltetni, hogy meggyőzzem arról, hogy teljesen nyugodt vagyok. Nem sikerülhetett túl hatásosra, mert még szorosabban ölelt.- Nem..... kapok... levegőt.- dadogtam.
- Sajnálom.- És elengedett.... De én nem azt akartam! Csak azt, hogy lazítson a szorításán.
- Nem kell mindenért bocsánatot kérned! Nem vagyok porcelánból, nem törtem össze.- ugrattam és reméltem, hogy fel tudom vidítani.
- Csak majdnem megfulladtál! - erősködött.
- Ilyen halált szívesen halnék!- Oldalba böktem a könyökömmel. Nevetni kezdett az édes, csilingelő hangjával. Tökéletes volt. Mintha hárfán játszották volna.
Menjünk. Öltözz át nehogy megfázz itt nekem! - Aggodalmaskodott. Mintha az apám lett volna.
- Május vége van! Nem fogok megfázni! De... talán.... mégis le kellene venni a vizes ruhát.- Muszáj voltam egyet érteni vele. A vizes ruha kezdett kényelmetlenné válni.
- Na ugye! - Átkarolt.
Elindultunk kifelé a fürdőszobából. Maga elé engedett az ajtónál, de a kezét nem vette le rólam. Nem tudtam eldönteni, hogy vajon, úgy állunk-e ahogy én gondolom vagy csak haverok vagyunk? Én érzékelem rosszul? És ha mégsem? Á.... hülyeség! Én... meg Harry? Az nem létezik! Biztos nincs rá esélyem... de minden jel arra utal, hogy... tetszem neki. Ettől a gondolattól megborzongtam. Még magamban kimondani is furcsa volt. Észre vette, hogy megremegtem, mert a keze még mindig a vállamon volt.
- Fázol? - kérdezte Hazza.
- Nem, dehogy is! Csak...- nem tudtam, hogy mit mondjak neki - eszembe jutott... egy.... izé.... valami.- Elég kellemetlenül éreztem magam, de az igazat nem mondhattam meg neki. Nem mondhattam neki, hogy "Beleremegek amikor rád gondolok,,. Teljesen hülyének nézett volna. Egyébként sem szabad ilyen egyszerűen a tudatára adnom, hogy bejön nekem. A végén még azt hiszi, hogy a karjaiba vetem magam és, hogy csak azért tetszik, mert ő a " Nagy Harry Styles ,,. Nem fogom megadni magam. Ez egy próba is. Ha tényleg bejövök neki akkor küzdeni fog. Akkor is ha, látja, hogy nem vagyok könnyű préda.
Brigi anyukáján kívül mindenki a nappaliban ült. Pont akkor léptünk be Harry-vel amikor megszólalt Liam telefonja. Előkapta a zsebéből és a kijelzőre nézett. Felragyogott az arca amikor meglátta. Érzések tömege szaladt át az arcán. Mind a boldogság egyik árnyalata. Sietősen felvette és már bele is szólt. Daniella volt. A szerelme. Az igazi, akibe Liam tényleg szerelmes. Mindenki elhallgatott, de Bathman legyintett egyet, hogy folytathatják a beszélgetést, és felállt. Kiment a konyhába. Harry leült a kanapéra. Előtte viszont törülközőt rakott maga alá, hogy ne legyen csurom víz a kanapé is. Rakott maga mellé még egy törülközőt és meg paskolta maga mellett a helyet. Azt akarta, hogy üljek le. Amint leültem neki látott a mondókájának.
- Srácok! - szólt a többiekhez - Indulni kellene, lassan.
- Ja! Így is jóval többet voltunk itt a vártnál.- Lou válaszolt először.
- Próbálnunk is kell! - emlékeztette őket Niall.
- Ugye ti is ott lesztek a koncerten? - hatalmas, csillogó, érdeklődő szemekkel nézett ide-oda Zayn köztem és Brigi közt.
- Persze, hogy megyünk! - mondta Brigi. Én nem válaszoltam csak bólintottam egyet.
- Már csak másfél hét van addig.- közölte Hazza.
Bathman lépett be az ajtón.
- De ugye nem akartok fizetni a jegyért? - Liam még felszabadultabb volt, mint eddig. Jót tett neki, hogy hallhatta Daniella hangját.
- Már megvannak a jegyek.- Közöltem vele mire ő felháborodva nézett rám.
- Ki vette? - vallatott Liam.
- Brigi anyuja.- Nem tudtam elképzelni, hogy miért kérdezi ezt. Kiviharzott a konyhába mi pedig, akik a nappaliban ültünk, összenéztünk.
- Biztos rájött az 5 perc.- állapította meg Zayn.
- Itt vagyok! - és már vissza is jött, Liam.
- Ez meg mi volt? - kérdezte Niall.
- Kifizettem a jegyeket.- mondta Liam.
- Jól tetted.- helyeselte Harry.
- Mit csináltál? - Brigi a plafonon volt tőle.
- Jól tette.- Lou rászólt Brigire és ez kicsit meglepett. Most olyan volt, mint egy felnőtt ember.
- Kaja után megyünk.- szerintem ezt csak azért mondta Zayn, hogy elterelje a figyelmünket.
- Felőlem.- Harry búskomoran nézett maga elé.
- Ó! Tudjuk, hogy jól érzed itt magad Rómeó! - Ugratta Lou Hazzát. Észre se vettem amikor odajött olyan hirtelen ott termet és beleült a mellettem ülő Harry ölébe. Mindenki nevetett én pedig úgy éreztem mintha lángok nyaldosnák az arcom. Biztos voltam benne, hogy a fejem olyan mint egy hatalmas paradicsom.
- Hagyjál már! - Kiáltott Harry és kilökte az öléből Lou-t. Felőlem most is indulhatnánk.- Megvonta a vállát. Mindenki elhallgatott. Engem néztek. Kellemetlenül éreztem magam és nagyon rosszul esett az amit Hazza mondott. Felálltam és amilyen gyorsan csak tudtam kimentem a nappaliból, és Brigi szobája felé vettem az irányt. Becsuktam magam mögött az ajtót. Leültem a földre és nekidőltem az ajtónak. A lábamat felhúztam és átkaroltam. Az arcomat a két térdem közzé vettem. Miért, mondta ezt? Szándékos volt? Vagy csak túl reagáltam? A jelek szerint nem csak én éreztem, hogy úgy néz rám ahogy. Mindenki látta. Amikor kimondta azt a bizonyos mondatot mindenki az én reakciómat várta. Tudták, hogy nem repesek majd az örömtől. Tudták, hogy van, vagyis inkább csak hittem, Harry és köztem.... van valami. Nem sírtam... de, egy-két könnycseppet elmorzsoltam és azt reméltem, hogy soha senki nem tudja meg. Nem szerettem amikor gyengének és védtelennek láttak. Ekkor kopogást hallottam az ajtó túloldaláról.
- Ne haragudj! - szólalt meg egy csilingelőhang.- Nem.... Nem szándékosan mondtam. Nem akartam ilyen gonosz lenni.- Harry hangja elhallgatott. Nem válaszoltam. Nem láttam semmi értelmét annak, hogy bármit is mondjak. Valószínűleg a válaszomra várt, mert rövid idő után folytatta.- Kérlek! Ne haragudj! - ismételte - Beszéljük meg! Mindent beszéljük meg! Szeretnék elmondani neked valamit. Csak neked.- Még mindig nem válaszoltam. Csak hallgattam gyönyörű hangját. Lépteket hallottam. Azt hittem, hogy elment.
- Hagyd! - de nem ment el, hanem jött valaki - Várj egy kicsit! - Niall volt az.
- De.... nem akarom, hogy haragudjon rám.- Hazza halkabban folytatta. Valószínűleg nem akarta, hogy halljam, de mégis minden szavát értettem.- Nem tudok róla sok mindent, mégis olyan mintha világéletemben ismertem volna. Tudom hogyan gondolkodik, miket vesz figyelembe amikor cselekszik... és nem tudom, hogy honnan tudom mindezt.- A hangja elcsuklott és éreztem, hogy nekidől az ajtónak majd lecsúszik a földre. Megint éreztem valamit az ajtó túloldalán. Niall is leült. Éreztem ahogy nekidőlnek az ajtónak, és hogy mocorognak.
- Én tudom.- mondta Niall, de Hazza nem válaszolt - Egyszerű.... olyan mint te.
- Én? - Meglepett volt a gyönyörű hangja. Minden egyes alkalommal azt vártam, hogy megszólaljon. Elvarázsolt a hang ami az ajtó mögül áradt.
- Igen.- még mindig suttogtak, de mindent hallottam - Makacs, önfejű, vezető és úgy falja a pasikat ahogy te a lányokat. Irányító, mindig tudja mit, hogyan és kinek mondja. Egyszóval: befolyásos.- Megdöbbentő volt mindezt hallani és még nem volt vége.- Kicsit nagyképű, egoista. A hasonmásod, csak ő lány.- Niall szavai, az ajtón keresztül, nyílvesszőként hasítottak a hátamba. De igaza volt. Mindenben.- Vigyáznod kellene rá! Nem sok ilyen van a világon. Becsüld meg!
- Igazad van! - szólalt meg hosszú szünet után a hang.
- Harcolj érte! - biztatta Niall.- Gondolkozz egy kicsit! Te mit tennél ha ő mondta volna ezt és ő ülne itt?
- Nem is tudom. Talán... nem tennék semmit. Várnám, hogy bebizonyítsa mennyire...- elcsuklott Hazza csilingelő hangja.- szeret engem.
- Pontosan. És mivel ő olyan mint te, úgy gondolkodik, mint te...- Niall megpróbálta rávezetni a megoldásra Harry-t.
- Ezért ő is pontosan ugyan ezt fogja tenni! - megvolt az áttörés, Harry rájött a megoldásra.- Kösz, Haver! Örök hála! - Már nem beszéltek halkan. Sőt...
- Jössz nekem eggyel! Na gyere menjünk kajálni!
- Kösz, nem! - makacskodott Hazza.
- Itt akarsz ülni míg ki nem jön? - kérdezte Niall.
- Ja. Ez a tervem. Ha én nem mehetek be akkor ő fog kijönni.- A fenébe is! Hogy fogok innen kijutni? Csak nem ülhet itt a világ végéig!
- És mikor akarsz próbálni? - Ez az Hazza, menj szépen próbálni! Unszoltam magamba, de tudtam, hogy Niall úgy is ki fogja mondani és feleslegesen motyogok magamban.
- Kezdjétek el nélkülem.
- De Harry!
- Te mondtad, hogy harcoljak!
- De nem így értettem! - Éreztem Niall hangján, hogy mérgelődik.
- De, én így értelmeztem! - Kezdet átcsapni vitázásba.- Nem megyek sehová!
- Harry! Indulj el! - Ezt már nem Niall mondta. A hangjából ítélve Louis lehetett.
- Kelj fel a földről! - Úgy hallom megérkezett Bathman is.
- Ne csináld már! Olyan vagy, mint egy óvodás.- mondta Zayn.
- Hagyatok békén! - Hazza hangja egyre ingerültebb lett.
A telefonom a zsebemben volt. Elkezdett rezegni, mert jött egy üzenetem:
" Beszélj vele! Nem fog ártani, hidd el nekem!
Tudom, hogy mindent hallasz és nem tudom
elképzelni, hogy hogy bírod végig hallgatni,
ahogy szenved!,,
Brigi küldte. Igaza volt. Hogy lehetek ennyire szívtelen? Mindig csak magamra gondolok. Néha figyelembe vehetném mások problémáit is. Nem szabad ilyen... nem is tudok rá jó szót. Nem hagyom, hogy tovább szenvedjen! Beszélek vele akár milyen nehéz is lesz nekem. Ezek szerint nem a haver "zónában,, vagyunk. Niall-nek igaza volt. Egyformák vagyunk. Nincs még egy ilyen, mint... ő. Jobb ha, még most észbe kapok és nem várok addig míg megunja a várakozást. Hogy csináljam? Ezt is ésszel kell. Nem szabad makacskodnom, mert azzal csak magam alatt vágom a fát. Viszont ha, túl engedékeny és elnéző vagyok akkor elszalad vele a ló és azt hiszi, hogy mindent lehet. Gyorsan kell cselekednem! Mit tegyek? Hogy csináljam? Mit mondjak?.... Nem érdekel! Azt fogom tenni amit éppen jónak látok. Ennyi.
Még mindig veszekedtek. Nem is bírtam volna tovább gondolkozni. Ha akartam volna sem.Még mindig a földön ültem. A fejemet hátra döntöttem. Neki az ajtónak.
- Harry! Állj fel a földről! - Meglepett, hogy milyen erő volt a hangomban. Gyengébb teljesítményre számítottam.
- Nóri? - Szólalt meg a csilingelő hang, de már közel sem volt olyan harcias, mint egy perce. Nem válaszoltam. Felálltam és kinyitottam az ajtót. Mindenki ott állt egy kupacban és Hazzával kiabált. Niall állt legelöl. Ránéztem és értette, tudta, hogy mire gondolok. Megfordult és a többiekkel együtt elindult a nappali felé.
- Gyere be.- mondtam színtelen, üres hangon.
- Ne haragudj! Esküszöm, nem szándékos volt.- becsuktam utána az ajtót.- Sajnálom!
- Akkor, miért mondtad? - A hangomból kiment az élet.
- A.... pillanat hevében.... Louis felmérgelt és.... mindenki rajtam nevetett... és...- nem tudta befejezni.
- És mi?
- Az zavart a legjobban, hogy téged kellemetlen helyzetbe hozott.
- Ezt most komolyan mondod?
- Teljesen.- Mondta Harry. Leültem az ágyra. Le kellett ülnöm. Nem tudtam elhinni amit mondott. Én teljesen mást képzeltem. Ez még csak fel sem merült bennem.- Mi a baj? Rosszul érzed magad?
- Nem, dehogy! Csak... nem értelek. Vagyis inkább.... nem értettek.
- Most meg én nem értelek.- leült mellém.
- Hát... izé... én... mindent számításba vettem csak azt nem, hogy aggódtál.
- Pedig így volt.- Úgy mondta mintha nem hittem volna neki,- És nem hagyom, hogy ez még egyszer előforduljon.
- Rendben. De....
- De? - ismételte mézédes hangon.
- Nem kellene kajálni vagy esetleg próbálni? - kérdeztem.
- Csak akkor megyek próbálni, ha te is velem jössz.- Kicsit úgy hangzott mintha megzsarolt volna. Meg fogta a kezem és az ujjai megint táncoltak az enyémek között.
- Nem kellek én oda.- Nem akartam zavarni vagy ilyesmi....
- De igen..... Nekem kellesz!
- Ez olyan fura...- elgondolkodtam.
- Mi? - Nem igazán fogta fel, hogy mit mondtam.
- Két napja ismerjük egymást, személyesen. É most.... azt mondod, hogy.... kellek neked.
- Ez nem igaz.- hátrahőköltem - Nem érted, igaz?
- Nem.- Elnevette magát és csóválni kezdte a fejét.
- Semmi baj. Nekem is Niall nyitotta fel a szememet.- kezdtem sejteni, hogy mire is gondol pontosan - Tudod, te meg én olyanok vagyunk...- nem tudta befejezni, mert félbeszakítottam.
- Mint két tojás...- Mosolyogtam, de csak nézett és nem tudta elképzelni, hogy honnan tudtam ezt.
- Ez.... meg..- dadogott.
- Itt ültem az ajtó mögött, összegömbölyödve. Mindent hallottam.
- Ahan. Hát....most kicsit kellemetlenül érzem magam.
- Pedig nem kellene. Nagyon cuki voltál.
- Egy utolsó kérdés.- mondta Hazza megszeppenve.
- Mond csak.- És megsimogattam a kézfejét. Ekkor már az ágy közepén ültünk törökülésbe, egymással szemben.
- Szeretnél velem járni? - Amikor ezt mondta mélyen a szemembe nézett. Nem tudtam válaszolni, annyira meglepett. Bólintottam. Odahúzott az ölébe és átölelt. Imádtam azt ahogy a bőrömhöz ért, ahogy átölelt, azt ahogy védelmezően magához húzott. Biztonságban éreztem magam. Az illata elképesztő volt. Olyan volt mintha nem is a valóság lett volna. Boldog voltam. Azért, valahol a lelkem mélyén tudtam... vagyis inkább éreztem, hogy nem tart majd sokáig. Rendszerint, amikor boldog vagyok, valami botrány történik ami lelkileg kiakaszt. És most nagyon boldog voltam. Valami nagy baj fog történni. De, abban a pillanatban nem gondolkodtam. Hátrébb húzódott, hogy lássa az arcomat. Majd lassan közelebb hajolt. Tökéletes ajka hozzá ért az enyémhez.
