28. fejezet

Nóri szemszöge*

Egy negyed órán át a felhők között voltam. Brigiék nem zavartak, nem háborgattak minket. Meghagyták azt a személyes teret, amit ilyen esetben meg kell adni. Harry-nek sikerült megnyugtatnia, sőt boldogabbá tennie. Így újra nyugodt és higgadt fejjel szálltam ki a kocsiból. Harry-vel kézen fogva sétáltunk a megfogyatkozott csapat felé.
- Hol van Brigi? - kérdeztem.
- Elment Niall-el a dombtetőre, hátha van ott térerő.- magyarázta Liam.
- Niall-el? - kérdezte Hazza.
- Ahan.- Louis odajött hozzám miközben Harry-hez beszélt, és átrakta a karját a vállam fölött. Teljes súlyával rám nehezedett.
- Menj már! - mondtam nevetve, és oldalba böktem.
Beszélgettünk, és megkajáltunk. Még szerencse, hogy a fiúk Niall miatt, mindig tartanak maguknál kaját.
Egy lélek sem járt arra. Fogalmam sincs, hogy Lou hová vitt minket. Sötétedett. Brigi és Niall még nem jött vissza.
- Azt hiszem utánuk megyek.- mondtam és elbámultam abba az irányba amerre mentek.
- Minek? Majd visszajönnek.- mondta Lou. A kisbusznak elhúzhatós ajtaja nyitva volt, és a járgány küszöbén ücsörgött. Liam és Hazza bent ült. Zayn és én álltunk.
- Mi van ha eltévedtek? - kérdeztem.
- Biztos, hogy nem tévedtek el.- mondta Zayn, és átkarolt.- Nyugodj meg! - mondta.
- Ülj le és próbálj meg lenyugodni.- Liam-nek sem tetszett az "idegesnóri" viselkedésem.
- Majd megnyugszom, ha megtaláltam őket.- kibújtam Zayn karjai alól és elindultam abba az irányba amibe Liam mutatta mikor szólt, hogy a barátnőm távozott.
- Én is veled megyek.- Zayn utánam szaladt.
- Nem kell. Mindjárt vissza jövök.- ellenkeztem, és igazából fogalmam sem volt, hogy mikor érek vissza.
- Siess.- eddig mellettem ment. A lépéseit az én sietős tempómhoz igazította, de amint rájött, feleslegesen erőlködne a visszatartásommal, megállt és lemaradt.
- Úgy lesz.- kiáltottam hátra anélkül, hogy megfordultam volna.
Felmentem a dombra egy kijelölt turista ösvényen. Átvezetett az erdőn. Ekkora már besötétedett és minden apró neszre felijedtem. Úgy éreztem magam mint az Alkonyatban Bella. Kicsit fura volt, de apránként hozzászoktam. Volt időm megszokni ugyanis körülbelül fél óráig bóklásztam eredménytelenül. Rá kellett ébrednem, hogy eltévedtem. Amikor leesett, hogy pontosan mi is történik, pánikolni kezdtem. Nem mutattam ki, olyan értelemben, hogy nem kezdtem el levegő után kapkodni és nem kezdtem el sikoltozni, mert tudtam ha így teszek elkap az ájulás és összeesek. Abban a helyzetben nem lett volna túl szerencsés. Rátaláltam egy újabb kijelölt ösvényre. Félrehajtottam magam előtt a fa lelógó ágát, és ha nem a saját szememmel látom talán el sem hiszem. A dombtetőn egy tisztás volt. A hold fénye megvilágította, és a fűszálak lágyan lengedeztek a szélben. De valami megzavart, és tönkre tette az összhatást. Neszek, reccsenések, zajok... A hátam mögül jöttek. Egy hirtelen mozdulattal megfordultam. A zaj közeledett. Lassan hátrálni kezdtem. Nekiütköztem valaminek.
- Búh! - megfordultam és amikor megláttam sikoltani kezdtem. Brigi volt az. Halkan mondta azt a bizonyos "Búh"-t, mégis a frász jött rám. Túl sok volt az adrenalin. Először nem ismertem fel, így megfordultam és rohanni kezdtem abba az irányba amiből az előbb a hangok jöttek. De nem tartott sokáig a pályafutásom.
- Szia! - nekiütköztem Niall-nek.
Seggre estem. Levegő után kapkodtam. Hátradőltem és lefeküdtem a fűbe. Niall és Brigi majd kidőlt a nevetéstől.
- Na ez jól esett! - mondta Brigi levegő után kapkodva. Lefeküdt mellém a fűbe.
- Hát nekem nem! - lehunytam a szemem.
- Látnod kellett volna az arcodat! - Niall is lefeküdt a fűbe. A fejünk összeért, és egy három ágú csillagot formáztunk.

27. fejezet

Nóri szemszöge*

Egy kisbusszal mentünk. Louis vezetett, Liam az anyós ülésen, Brigi Niall mellett ült. Niall mellett Zayn. Én természetesen Zayn és Hazza között. Harry a hátát az ajtónak vetette, én pedig belefeküdtem az ölébe. A lábamat felraktam Zayn ölébe.
Egy negyed óra alatt oda kellett volna érnünk. De nem sikerült. Gyanúsan nézegettem az autón kívüli világot. Nem volt ismerős, egyáltalán.
- Na azért nem kell ennyire elkényelmesedni! - mondta Brigi.
- Miért? Engem nem zavar.- mondtam.
- Az lehet, hogy téged nem zavar.- vágott vissza Brigi.
- Ha zavarná őket, már rám szóltak volna.- magyaráztam.
- Nem kellene már ott lennünk? - kérdezte Harry.
- De, szerintem igen. Semmi sem ismerős.- mondtam és felültem, hogy jobban kilássak az ablakon.
- Louis, fogadjunk, hogy eltévedtünk! - háborgott Liam.
- Nem. Én arra mentem amerre Claire vitt minket.- magyarázkodott Lou.
- Nem hiszem. Nem erre mentünk.- mondta Zayn.
- Ő, srácok! Az előbbi táblára Esztergom volt írva.- mondta Brigi, és utána nézett a táblának.
- Nagyszerű! Louis, soha többet nem vezethetsz idegen terepen! Ez volt az utolsó! - Liam háborgott, majd felrobbant a dühtől.
- Jól van már. Csak szóljunk Claire-nek, hogy jöjjön értünk.- Lou próbálta helyrehozni a hibát amit vétett.
- Jó, oké! Állj félre.- mondta Brigi és megpróbálta előkotorni a telefonját.
- Nem tudok. Nincs leállósáv.- Louis belenézett a visszapillantóba, eredménytelenül.
- Akkor menj tovább. Kb. fél óra múlva lesz egy híd, a Dunán. Menj át rajta és, azt hiszem 5 perc múlva lesznek pihenőhelyek.- magyaráztam. Jártam már arra, így valamicskét tudtam segíteni.
- Honnan tudod? - kérdezte Brigi.
- Erre voltam táborozni.- alsós koromban jártam erre, amikor táborozni mentem egy sulis nyári táborral.
- Mikor? - kérdezte Brigi. Pedig tudta miről van szó. Valószínűleg nem emlékezett rá. Nem is értem hogyan, mikor egy héten keresztül az élménybeszámolómat hallgatta.
- Tudod, mikor az volt.- nem magyarázkodtam mert tudtam, hogy fél szavakból is megérti majd.
- Akkor amikor az az izés volt? - ő is a "Minekmagyarázzam!" véleményen volt.
- Nem a másik. Amikor a csónakba hagytam a pudingot.- kénytelen voltam elmagyarázni.
- Ja. Jól van, oké, leesett.- amikor beszélgettünk előre hajolt de most, hogy befejeztük visszadőlt, és újra nekivetette a hátát az ülésnek.
- Csónak? Meg puding? - kérdezte Hazza.
- Aha, elég vicces sztori.- vontam meg a vállamat.
- Akkor most, hogy Louis jóvoltából van egy kis szabadidőnk, meséld el.- Niall nagyon unatkozhatott. Annyira, hogy még a pudingos sztorimat is hajlandó volt meghallgatni.
- Oké...ömmm... Egy nyáron volt. Egy iskolai táborban történt.- kezdtem - minden nap kaptunk valami feladatot. Az az napi program a csónakázás volt. Ebéd után mentünk. Délben pudingot kaptunk desszertnek.- mindenki engem nézett. Hazza a hajamat simogatta, beigazította a fülem mögé.- Én meg nem ettem meg, de persze azt sem akartam, hogy kárba vesszen. A csónakok a tábornál voltak. Nekünk kellett elvinni a tóhoz. Egy kicsi, mesterséges tavacska volt, a tábortól nem messze.
- Milyen ízű puding volt? - kérdezte Niall.
- Nem ez a legfontosabb.- mondta Zayn.
- Azt hiszem csokis. A csónakok egy raktárban voltak. A lányok, úgy mint én, elrakták a pudingot a táskájukba. A hátizsákot visszavitték a szobájukba. Amikor mindenki elment a délutáni eligazításra, elcsórtam a pudingokat és bevittem a csónakházba. Mindet be akartam zsebelni.- Niall huncut pillantást vetett rám - Eldugtam őket az egyik csónakba. Abba amelyiket nem használtak. Nem lett volna jó ha rátalálnak. Amikor eldugtam őket visszamentem az eligazításra. Nagyon meleg volt, és mire érte mentünk a csónakokért a puding elolvadt és beterítette a csónakházat.- magam elé néztem. Szinte láttam magam előtt azt a rengeteg pudingot ami kifolyt a rozoga csónakból.

- Ezt nem mondod komolyan? - kérdezte Zayn. Majd megfulladt a nevetéstől, mint mindenki más.
- Az a sok puding! Mind odaveszett! - mondta Niall.
- Aha. És nem mehettem csónakázni. Na meg desszertet se kaptam többé.- mélyet sóhajtottam.
Az út hátralevő részében mindenki mesélt egy-egy őrült sztorit. Brigi beszélt amikor Louis félre állt. Kiszálltunk és Brigi elővette a telefont.
- Nincs térerő.- mondta.
Körbenéztem. A semmi közepén voltunk. Se folyó, se híd.
- Louis! Megint rossz felé mentél! - kiabáltam Lou-ra.
- Te mondtad, hogy erre jöjjek! - megpróbálta rám fogni.
- De én nem ezt mondtam.- körülbelül 3 m-re volt tőlem. Odamentem és enyhén meglöktem.
- Én csak arra mentem amerre mondtad. Te mondtál hülyeséget  - ő is meglökött.
- Én folyóról, meg hídról beszéltem. Te látsz folyót vagy hidat? - megpöcköltem a fejét.
- Nem, de...
- Hát én se! - mondtam miközben szó szerint a képébe másztam.
- Nem az én hibám, hogy nem tudsz útbaigazítani! Még egy GPS is eltévedne melletted! - megbökött, és kiestem az egyensúlyomból. Hátra léptem, hogy talpon tudjak maradni.
- Ne bökdösődj! - visszaböktem.
- Mert? Még a végén kilyukadsz, vagy mi? - újra megbökte a mellkasomat.
- Ó! Hogy az a...- mérgelődtem és neki akartam ugrani. De valaki hátulról lefogott, ezért nem tudtam befejezni azt a "gyönyörű" mondatot.
- Nóri, nyugodj meg! - tehát Brigi fogott le, gondoltam. Csak ő tudta, hogy mi fog történni így csak ő tudott időben elkapni.
- De hát... Rám akarja kenni a hülyeségét! - nyafogtam.
- Hagyd! Gyere manó! Majd Brigi lerendezi.- Harry odajött, leszedte rólam Brigi karjait és elvezetett a kocsihoz - Ja! És Liam, ha lehet ne nyírd ki! - megtorpant és visszakiabált Liam-nek.
- Igyekszem! - mondta Liam.
Mikor odaértünk a kocsihoz, beszálltunk. Megölelt és megpuszilt.
- Te kis vadmacska! - mondta.
- Ez nem vadmacska. Ez én vagyok! - mondtam.
- Igen. Te egy vadmacska vagy.- elnevette magát - Lou-val türelmesnek kell lennünk.
- De mit csináljak ha nincs türelmem?
- Ööö...- nem tudott mit mondani.
- Csak mert az első dolgom az, hogy leütöm.
- Van egy jobb ötletem!
- Mond.
- Hagyd ott a fenébe és gyere oda hozzám. Akkor majd szépen félrevonulunk míg lenyugszol.
- Úgy mint most?
- Pontosan.- újra simogatni kezdte a hajamat.
Nem bírtam tovább, megcsókoltam.

- Talán nem kell sokat várnom.- mondta amikor leszakadtam ajkairól.
- Nem talán. Biztos.
- Remélem.- most ő csókolt meg. Most ő csüngött az ajkaimon.
Ez az álom egyre jobb és jobb lesz! - gondoltam.

26. fejezet

Nóri szemszöge*

Nem tettem semmit. Nem ellenálltam. Na, persze nem mintha tudtam volna. Akár milyen erős vagyok egy fiút nem tudok lenyomni. Persze az is sikerült már párszor. De ahhoz szükség van hajlamra, hogy leüssem, ami persze Hazza esetében nem volt. És azok sokkal puhányabbak voltak. Így hát, az erő viszonyokat felmérve, hagytam had vagánykodjon, had fitogtassa az erejét és nem tettem semmit. Passzív ellenállást folytattam, míg ki nem fáradt.És amikor nem volt benne több szusz, egy mozdulattal letepertem. A szemem sarkából láttam egy férfit, kamerával a kezében.
- Azt hiszem vendégünk van.- az ismeretlen férfi felé biccentettem.
- Nem izgat.- mondta Hazza. A hasán ültem.
- Ugye tudod, hogy én győztem?! - kérdeztem.
- Harry! Ne csináld már! Lenyom egy lány? - kérdezte Lou és felénk rohant. A többiek is kijöttek, Niall kivételével.
- Nem tudod mire képes! -  szabadkozott Hazza.
- Kicsi a rakás! - Lou ránk ugrott.
- Jövök! - Liam is a kupacban volt.
- Nem fogok kimaradni a Nóritkilapitjuk játékból! - Brigi nekifutásból nekiugrott a kupacnak.
- Srácok, megfulladok! - kiáltottam - Kilapítjátok Harry-t!
- Nem lesz semmi baja! - mondta Brigi.
- És ha már a győzteseknél tartunk: nyertem! - Kiáltotta Zayn és felült a kupac tetejére. A karját a magasba emelte.
Szükségünk volt egy fél órára mire összeszedtük magunkat. 8 óra körül lehetett. Felmentünk. Bementem Brigi szobájába. Niall ott ücsörgött az ágyon, törökülésben, takaróba bugyolálva.
- Niall, minden oké? - kérdeztem. Leültem mellé az ágyra és megsimogattam a vállát.
- Nem tudom.- mondta.
- Akkor ki tudja? - nagyon furán nézett ki.
- Miért jöttél?
- Itt hagytam a karláncomat. De veled mi történt? Úgy nézel ki mint egy csöves. Niall, te züllött vagy! - megdöbbentett a felismerés, hogy Niall másnapos.
- És? Nem érdemlek mást.
- Te miről beszélsz? Teljesen elment az eszed?
- De nem szóltam Briginek és most haragszik rám.- mondta miközben lehajtotta a fejét.
- Mit nem mondtál el neki? - le voltam maradva egy kalendáriummal. Harry mellett nem nagyon tudtam másra figyelni.
- Azt, hogy barátnőm van.- megállt bennem az ütő.
- Miért nem mondtad el? Biztos megértette volna. És abban is biztos vagyok, hogy nem haragszik.- próbáltam nyugodt és kiegyensúlyzott maradni, miközben majd felrobbantam.
- Miből gondolod?
- Amióta az eszemet tudom, barátnők vagyunk. Ismerem. Nem egy harag tartó típus. Az előbb "Kicsi a rakást" játszott odalent. Gyere. Szedd össze magad és reggelizzünk.- felálltam, elvettem a karláncomat és kimentem.
Biztos tetszett neki a reggeli szó, mert 2 perc múlva kint ült velünk a konyhába. Brigi csinálta a kaját, Liam segítségével. Zayn, Harry és én beszélgettünk. Niall csak csendben ült és néha néha beszállt Liam és Brigi beszélgetésébe. Louis elment kezet mosni mert odalent talált valami ragacsos, vöröses sárga trutyit amibe feltétlen bele kellett nyúlnia. Nagy, öblös léptekkel közeledett. Én ültem legszélén és beleült az ölembe.
- Anyuci! Mi a mai program? - mondta Lou és pár oktávval feljebb csúszott a hangja.
- Hát, kicsim.... Most reggelizünk aztán....passz.
- Aztán irány a sport aréna. Próbálni kell...- mondta Zayn fancsali képpel.
- De már csak 5 nap! - mondta Brigi és lejtett egy idétlen táncot.
- Már csak 5 nap, már csak 5 nap! - mondtam és kalimpálni kezdtem a karommal. Nem volt lehetőségem egy idétlen "Brigi fajta" táncot előadni mert Louis nem volt hajlandó kiszállni az ölemből.
- Mi olyan jó ebben? - kérdezte Hazza.
- Hogy mi olyan jó? Te nem érted? Találkozni fogunk a One Direction-nel! - magyaráztam.
- De hát már egy hete nem csinálunk semmi mást csak együtt mászkálunk.- mondta Liam.
- De ez nem olyan. Ti nem tudjátok mit jelent ez egy Directionernek.- mondta Brigi.
- Fogalmatok sincs! - Brigi mellett foglaltam álláspontot.
- Oh, ez olyan aranyos volt, anyu! - mondta Lou. És mivel jóval magasabb volt nálam főleg, hogy az ölemben ült, megölelte a fejemet. Szorosan a hasához fogta.
- Lou! Lou! Nem...kapok ...levegőt! - nyöszörögtem.
- Ja, bocs.- mondta és elengedett. Megsimogatta a hajamat.
- BooBear, nem akarsz leszállni? Agyonnyomod a nagy seggeddel hugicát! - szolt rá Zayn.
- Nem száll ki.- ellenkeztem.
- A hugica szembeszáll a bátyussal.- állapította meg Liam.
- Ez érdekes lesz.-mondta Niall. Már sokkal jobb színben volt.
- Nem, nem lesz ezen semmi érdekes, mert nem vitatkozik.- mondtam.
- De, de vitatkozik.- mondta Zayn.
- Most minek akarsz összeveszni velem? - kérdeztem felháborodva. Ez is a taktika része volt.
- Nem akarok összeveszni veled.- mondta Zayn.
- Pedig pont azt csinálod.
- Nem vitatkoznék ha Louis leszállna.
- De igen. Vitatkoznál. Nem akarod hogy jóba legyünk.
- Ne fárassz már.
- Ne vitatkozz már.
- Nem vitatkoznék ha Lou leszállna.
- Nem vitatkoznál ha nem akarnál összeveszni velem.
- De én nem akarok összeveszni veled! - azt hiszem kezdtem felidegesíteni.
- Te nem is szeretsz! - mondtam.
- De igen! Nóri fejezd be! - Zayn nem bírta tovább.
- Mit? Te vitatkozol! - fenyegetőztem.
- Jó, tudod mit? Befejeztem! - Zayn feladta.
- Én mondtam, hogy nem fog velem vitatkozni.- muszáj volt felvágnom egy kicsit.
- Agyafúrt.- mondta Liam.
- Ravasz.- mondta Niall.
- Az én anyukám.- mondta büszkén Louis.
- Elképesztő.- és végül Harry.
- Nem tudom, hogy hogy csináltad.- Zayn nem tette túl magát egykönnyen a vereségen.
- Szerintem csak egyszerűen gonosz.- mondta Brigi.
- Nem tudom, hogy mi olyan érdekes de hagyjuk.-mondtam.
Egy óra múlva a kocsiban ültünk. Louis vezetett. Úton voltunk az aréna felé.

25. fejezet

Brigi szemszöge*

Reggel a kaputelefon csöngésére ébredtem. Azt hittem, anyu itthon van és felveszi. De nem volt, és a csengés sem maradt abba. Felültem, lelöktem magamról a takarót és megdörzsöltem a szemeimet. Belebújtam a pihe puha mamuszomba és elcsoszogtam a telefonig. Felvettem és a fülemhez raktam. Bele se szóltam, már meg is tudtam, hogy ki az.

- Szia! Én vagyok! - mondta Nóri - Hoztam reggelire egy csapat idiótát! - elnevette magát.

- Szuper! Kösz. De nem gondolod, hogy korán van még a reggelihez? - kérdeztem.

- Niall-nek biztos nincs. Na! Engedj be! - mondta túlbuzgó barátnőm.

Beengedtem őket. Valószínűleg még a földszinten jártak, de olyan hanggal voltak mintha a közvetlen közelemben ordítottak volna. Kinyitottam az ajtót, hogy betudjanak jönni. Visszamentem a nappaliba és visszafeküdtem. Körülbelül 2 perc múlva berobogtak az ajtón. Louis, minden gyengédség nélkül lelökött az ágyról.

- Kösz.- mondtam, az arcom a padlóhoz tapadt.

- Liam! Látod milyen udvarias! Átadta a helyét.- mondta, gondolom Liam-nek.

- Kösz, Bridzs! Most már van hova ülnöm.- mondta Liam. Felnéztem, mindketten a kanapén ültek.

- Brizs? Ez most komoly? - kérdeztem.

- Aha.- a fejem újra a parkettát súrolta - Hol van Niall? - kérdezte Liam.

Nem válaszoltam, csak felemeltem a karomat és a szobám felé mutattam. Hallottam Liam lépteit. Kiment a nappaliból.

- Arra mi van? - kérdezte Lou. Újra felemeltem a fejem. Felültem, a lábaimat összekulcsoltam, törökülésbe.

- Muszáj korán reggel ennyire lefárasztani? - kérdeztem.

- Nem fárasztalak. Csak megkérdeztem, hogy arra mi van.- mondta Louis és védekezően maga elé tartotta a kezét.

- Aj! Lou! Arra a szobám van! - mondtam és felálltam. Leültem Louis mellé.

- Csak szerintem néz ki úgy Niall, mint egy másnapos? - kérdezte Liam amikor visszaért, és leült mellém.

- Nem. Nem csak szerinted. Tegnap este kiütötte magát. Annyira kész volt, hogy azt hitte elveszítette az ujjait.- magyaráztam.

- Niall másnapos? Ezt meg kell néznem! - Louis felpattant és kirohant a nappaliból.

Feltűnt, hogy Nóri és Harry nem jött fel. Az előbb beszéltem Nórival. Hova lett?

- Hé! Hol van Rómeó és Júlia? - kérdeztem. Liam nem válaszolt, az ablak felé mutatott.

Lenéztem és azt láttam, hogy Harry a földhöz tapasztja Nórit.

Nóri szemszöge*

Az interjúban elég furcsa kérdésekre kaptam választ. Például: az iskolás évek. Kiderült, hogy Louis-t 3 napra kitiltották a suliból mert megmutatta a tanának a hátsóját. Csak ez maradt meg bennem. Nagyon ideges voltam. Brigi sírva elviharzott, aztán Niall is csapkodva elhagyta az épületet. Egymillió egyszer felhívtam Brigit de ki volt kapcsolva. Lou, Liam és Zayn visszament a hotelbe, Harry és én elmentünk hozzánk. Egész este beszélgetünk. Nyugtatgatott, hogy nem lesz semmi baj. De nem voltam benne biztos, hogy igaza van. Szorosan hozzám bújt. Átölelt, így valamilyen szinten lenyugodtam és egy fél órát aludtam. Ő viszont mélyen aludt amikor felébredtem. Egy-két óra lehetett. Óvatosan megpusziltam az ajkait és kiderült, hogy nem alszik.  Szenvedélyesen csókolni kezdte ajkaimat, és a testét az enyémhez nyomta. A hátamra fordultam és szinkronba mozdult velem. Alatta voltam de nem nehezedett rám. Hosszú ujjával a hajamba túrt. A kezét lassan a hátam alá csúsztatta és felültett de egy percre se eresztette el az ajkaimat. Megpróbálta levenni rólam a póló, de ellenálltam.

-Harry, ne. Ezt ne.-suttogtam. Nem akartam. Még nem.

- Mi a baj? Azt ne mond, hogy nem tetszik.-ő is suttogott. Az ajkaink súrolták egymást. Éreztem ahogy a szája kacér mosolyra húzódik.

- De hogy nem. Imádom. De nem akarom. Még nem.

- Ahogy akarod. Nem akarlak bántani.

- Ez nem bántás.

- Nem akarok semmit olyat se tenni amit nem szeretnél. De ugye azt is megérted, hogy nem birok távol maradni tőled.- az arcomat a mellkasára fektette.

- Nem is akarom, hogy távol tartsd magad tőlem. De szükségem van egy kis időre.

- Értem. És én várni fogok. Nem érted, hogy mit érzek, igaz?- eltolt magától.

- Nem, nem igazán.

- Mond, mit nem értesz és elmagyarázom.- a karját ismét a hátam mögé csúsztatta és óvatosan visszafektetett.

- Nem értem, hogy mit látsz bennem. Azt mondják, és te is szentül hiszed, hogy mi egyformák vagyunk. Akkor mit látsz bennem?

- A világot.- megcsókolt - Ezt szabad?

- Persze.- most én csókoltam meg.- Válaszolsz?

- Már mondtam. Benned a világot látom. Egy olyan világot ami másban nincs. Ami senkiben nincs, csak benned és bennem. Olyan vagy mint egy mágnes, magadhoz vonzasz.

- Szeretlek.

- Én is.- csókot lehelt az ajkamra és lefeküdt mellém.

Reggel 6 órakor még fent voltunk és beszélgettünk. Anyu épp akkor ment munkába. Szóltam neki, hogy vigyen el minket a szállodához. Felmentünk a fiuk szobájába. Niall nem volt velük. Gondoltam, biztos Briginél van. A fiuk még mind aludtak. Harry fel akarta kapcsolni a villanyt de nem engedtem. Bebújtam Zayn mellé az ágyba. Háttal feküdt nekem. Átöleltem és szorosan tartottam, hogy ne vágjon fejbe amikor a szív baj jön rá.

- Sziaaa! Halóóó! Mr. Malik! - suttogtam - Ébresztő! - az "ébresztőt" viszont torkom szakadtából üvöltöttem.

Még jó hogy lefogtam, ha nem teszem biztos nem marad fogam. Harry felkapcsolta a villanyt hogy lássa mit csinálok.

- Úr Isten, húgi! Eszednél vagy? - kérdezte Zayn kacagva. A kiabálásomra Lou és Liam is felébredt.

- Szerintem neki sose volt olyanja.- mondta Lou és durcásan a fejére húzta a takarót.

- Ugyan már, BooBear! Kelj fel! - Harry neki futásból felugrott Louis ágyára és ugrálni kezdett rajta.

- Ki az ágyból! - Liam volt a legfittebb. Őt nem kellett ébresztgetni. Simán felpattant Louis ágyára. Ő is ugrálni kezdett.

Fél óra múlva Brigiék háza előtt vitáztunk. Vagyis inkább csak csipkelődtünk. Brigi nagy nehezen felvette a telefont. Kicsit be volt lassulva. Beletellett egy percbe mire beengedett. De Harry-nek nem tetszett a "Hoztam reggelire egy csapat idiótát" kifejezésem. Elkergetett a park puha, zöld füvéig és lebirkózott. Percekig fetrengtünk a fűben.

24. fejezet

Brigi szemszöge*

Liam sajnálkozó pillantást vetett felém. Először nem értettem de aztán észre vettem hogy az arcom nedves, és hatalmas könnycseppek gördülnek végig az arcomon. Egy hirtelen mozdulttal kivágtam az ajtót, berohantam, felkaptam a táskám és rohanni kezdtem. Kiszaladtam az épületből és elszaladtam pár fotós mellett akik még mindig ott ücsörögtek a hotel előtti padon. Lefényképeztek. De nem zavartattam magam. Tovább szaladtam. Csak mentem előre. Azt sem tudtam merre, csak mentem. Kiakartam szaladni a világból. Egy idő után elfáradtam és lelassítottam. Ekkor jöttem rá, hogy ki kellene tűzni valamilyen célt. Úgy döntöttem, haza megyek. Mondjuk, nem volt túl sok választásom.

Felszaladtam a lépcsőn, a zárba bedugtam a kulcsot és elfordítottam. Anya nem volt otthon. Bementem a szobámba és bezártam az ajtót magam után. Unatkoztam és a délutánt sírással és régi fotók nézegetésével töltöttem. Mindig megnyugtatnak az emlékek. A mai nap után pedig különösen szükségem volt rá. Találtam Nóriról is néhány képet, pontosabban egy egész albumra valót. Szeretett fényképezkedni, és ezt ma be is bizonyította.

Két olyan pillanat van az életében amikor teljesen önmaga:

1. Amikor zenét hallgat, vagy gitározik.

Sosem értettem hogy miért a zenébe fojtja a bánatát. És ha rákérdeztem csak annyit mondott hogy úgysem érteném.

2. Amikor a kamera előtt állt.

Tündökölt. Ő egy olyas fajta ember akit nem könnyű figyelmen kívül hagyni. Szép, csinos, határozott, rámenős...

Este elmentem lezuhanyozni. A szemem bedagadt a sírástól. Rossz volt tükörbe nézni. Belebújtam a pizsimbe és bementem lefeküdni. Anyu még mindig nem jött haza. Biztos próbán van a fiúkkal. A telefonomat kikapcsoltam mert tudtam, hogy Nóri folyton az SMS-eivel fog zaklatni és ezerszer fel fog hívni. Ezért anyu sem tudott tájékoztatni.

Tizenegy óra körül kikapcsoltam a TV-t. De nem tudtam aludni. Valami zajt hallottam az erkély felől. A nevemet kiabálta valaki. A hangját nem tudtam felismerni mert túl gyenge és beteges volt. A felismerhetetlenségig eltorzult. Kimentem az erkélyre és egy dülöngélő embert láttam.

- Te jó ég! - Niall be volt rúgva.

- Járok vele de már nem sokáig. Nem szeretem. Nagyon jó barátok vagyunk és, és nem akarlak elveszíteni. Lé-léci! - alig bírt beszélni de azért üvöltött.

- Csss! Halkabban! Maradj ott! Ne mozdulj! - beszaladtam a papucsomért majd elindultam lefelé.

Fel kell hoznom. Bár még haragszok rá. Miért nem szolt? De lent sem hagyhattam. Három okom volt rá:

1. Nem hagyhatom lent mert, felkelti az összes szomszédot.

2. Igazából nincs különösebb okom hogy haragudjak rá.

3. Be kell ismernem, hogy ....szeretem. Nagy nehezen felcipeltem Niall-t a 3.emeletre. Alig bírt megállni a lábán. Csak motyogott össze vissza. Nem is értettem belőle semmit. Amikor a bejárati ajtóhoz értünk kinyitottam, és Niall szabályosan beesett rajta. Eddig nagyon szomorú voltam. De ezzel simán megnevetettet. Hasra esett. A keze ökölbe volt. Felállítottam és megvolt rémülve.

- Te jó ég! Nézd, nézd már! Hová lett az ujjam? Biztos le esetek amikor elnyaltam.- keresgélni kezdte az "eltűnt" ujjait. Letérdelt és mászni kezdett a földön.

- Aj! Állj fel, te nagy majom! - nevettem. Felállítottam és megfogtam a kezét. Még mindig ökölbe volt. Kinyitottam, hogy lássa, megvannak az ujjai.- Nézd! Megtaláltam őket!

Niall is nevetett. Félig aludt, úgyhogy jobbnak láttam lefektetni. Bevittem a szobámba. Lefektettem és betakargattam.

- Most úgy érzem magam, mintha az anyád lennék.- mondtam miközben betakartam.

- Nem, te sokkal jobb vagy. Olyan aranyos, hogy így vigyázol Nórira.- még mindig össze vissza beszélt de talán nem volt minden egyes szava idétlen és értelmetlen.

- Hol vannak a srácok? - kérdeztem.

- Itt maradsz míg elalszok? - oké, ez kezd kissé fura lenni, gondoltam.

- Persze, persze. De hol vannak a többiek? Mi van Nórival, hol van most?

- Kezded az anyáskodást. Pontosan erről beszéltem az előbb. Olyan aranyos.

- Niall! Válaszolj már! - nem kiabáltam, nyugodt hangon próbáltam beszélni. Egy részeg ember kiszámíthatatlan. Ezt tapasztalatból tudom, ugyanis Nórival sok ehhez hasonló éjszakát éltem keresztül. - Lou, Zayn, Liam és az anyukád elmentek meglátogatni Dereket. Harry azt mondta, hogy Nórihoz mennek. Meg azt is mondta, hogy szeretné ágyba vinni a koncert előtt. Én meg eljöttem hozzád hogy megkérdezzem mi a baj de Liam felhívott és mondta, hogy mi történt. Útközben találtam pár... Mindegy. A lényeg hogy útközben berúgtam.- nem igazán érdekelt hogy mi is volt pontosan.

Engem az érdekelt amit Nóriról mondott. Ágyba vinni? Ez meg mit akar jelenteni?

- Niall, mit mondott még Harry? - lassan beszéltem, hogy mindent megértsen. Úgy látszik az ital amolyan "igazság szérum" ként hat rá.

- Hát nagyon semmit. Csak azt hogy nagyon csini csaj meg, hogy szívesen lefeküdne vele. Először egy elcsalomacsajtegyéjszakára kalandnak indult, de mostanra minden megváltozott.

- Pontosan mi?

- Olyan mintha tényleg szerelmes lenne. Sose szokott az lenni.

Nem szerettem volna végighallgatni de muszáj voltam. Ahhoz hogy vigyázzak a barátnőmre mindent meg kell tudnom.

A haragomról teljesen megfeledkeztem. Sokkal jobban érdekelt Nóri, és Harry.

- Te voltál már szerelmes? - kérdezte kábultan. Nem tudtam, hogy mit mondjak.

- Ömm...igen...azt hiszem.- nem mondhattam, hogy "Cs*ssze meg, te vagy az akibe szerelmes vagyok".

- Ki volt az? - ez az, kérdezősködj még, gondoltam. De csak magamba mérgelődtem. Nem borulhattam ki.

- Szerintem aludj. Pihend ki magad.

- Nem maradsz itt míg elalszok?

- De, de ha dumálsz akkor sosem fogsz elaludni.

- Jól van. Befogom.- mondta majd felült és megölelt. Ott ültem az ágy szélén. Ahogy felült, leesett róla a takaró és újra be kellett takarnom. Átültem a fotelbe és néztem ahogy elalszik. Vajon miért rúgott be? Mi lehet a baja? Elvégre az emberek akkor szoktak inni ha valamilyen bánatukat akarják elfeledni.

23. fejezet

Brigi szemszöge*

Először a hotelhez mentünk. Liam-nek és Louis-nak szüksége volt egy összevarratlan ruhára. Amikor megérkeztünk egy csapat újságíró várt minket. Átvergődtünk magunkat a tömegen. Még szerencse hogy Paul is ott volt. Nélküle nem mentünk volna semmire. Niall szorosan, védelmezően magához fogott. Jó érzés volt, nem tagadhatom. Harry és Zayn Nóriról próbálták levakarni a fotósokat. És őszintén szólva: Nóri nem tett semmit hogy kikerüljön a kamerák kereszt tüzéből. Élvezte hogy ő van a középpontban. Nem is ő lenne! - gondoltam.
Elvergődtünk a bejáratig. Liam kilépett elénk.
- Csak egyetlen egy interjút adunk! Maga! - mutatott az alacsony barna hajú nőre. Ő állt a legközelebb és kézenfekvő volt őt szólítani.
A tömeg zúgolódni kezdett. De nem törődtünk vele. Bementünk, keresztül a fényben úszó aulán. Hátra néztem, csak egy másodpercre. A fényképezők vakui még mindig villogtak.
- Hé, srácok! Miért nem mentek még el? - kérdeztem. Össze voltam zavarodva. Mi lehet még odakint amiből érdemes címlap sztorit csinálni?
- Cs*ssze meg! - Harry a homlokára csapott.
- Mi van? - kérdeztem.
- Nóri kint maradt! - Hazza elkezdett a bejárat felé rohanni. Követtem a példáját és kibújtam Niall karjaiból. És tényleg! Nóri még mindig ott állt. Mosolygott és pózolt. Legszívesebben nekiálltam volna röhögni. Szerencsére vissza tudta tartani. Harry odament, megkerülte Nórit és elkezdte kitolni a fotósok látó teréből. De nem mozdult. Csak tette magát a kamerának. Odamentem és húzni kezdtem. 

- Nóri gyere már! - mondtam és rángatni kezdtem.
- Imádnak! - teljesen el volt kábulva. Egy pillanatra eszembe jutott hogy mit mondott amikor kisebbek voltunk:

"Híres leszek és sokan fognak fényképezni! Nagy leszek, olyan mint Hamupipőke! Nagy báli ruhám és kopogós cipőm lesz."

Szinte láttam magam előtt ahogy Bogit, a plüsskutyáját ölelgeti. Nem rángattam tovább. Tudtam hogy mindig is erre vágyott. Figyelemre. Már nem húztam, nem szólongattam csak álltam és néztem az arcát. És el kell mondanom: gyönyörű volt. A vaku fénye megvilágította az arcát, ami jobban ragyogott mint egy tiszta éjszakán a telihold. Eljött a te időd! Otthon vagy! - gondoltam. Ez az egész körülbelül fél perc alatt játszódott le bennem. Arra lettem figyelmes hogy Harry Nóri arcához hajol és beszél hozzá.
- Kérlek szépen, manó! Indulj el! Bajod eshet! - Harry lágy hangon könyörgött. Olyan édes volt...
- Jól van.- Nóri Harry szemébe nézett, azt hittem megcsókolja.
Erről a pillanatról biztos készült 150 fotó. A kamerák vakui kétszer olyan gyorsan villogtak. Vissza mentünk és amint beléptünk az ajtón Harry belekezdett a hegyi beszédbe.
- Ne csinálj ilyet még egyszer! Ezek mindent tönkre tesznek! Nem állhatsz csak úgy ki eléjük. Te még olyan vagy nekik mint....a friss hús. Megigértem, hogy megvédelek tőlük de ha nem hagyod, hogy vigyázzak rád, nem tudok.- eleinte hangosan és mérgesen beszélt, de ahogy a végére ért....el lágyult.
- Igen is apu! - mondta Nóri flegmán. Úgy mondta ahogy nekem szokta. Kívülről tényleg vicces volt.
- Majd megbeszéljük.- mondta Harry.
Odaértünk a ránk várakozó kisebb csoporthoz. Harry befejezte mert nem akarta hogy az újságíró is beavatott legyen. De a nő nem figyelt ránk. Csak Liam-en és Louis-on nevetett. De azért hátra nézett.
- Úgy látom nincs ellenedre a hírnév.- mondta Nórinak.- A nevem Jessica. Nem folyathatnánk egy nyugodtabb helyen? - kérdezte udvariasan.
Elindultunk a lift felé. Kiszálltunk és végigmentünk a szőnyeggel borított folyosón, egészen a fiúk szobájáig.
-Kezdhetjük? - kérdezte  Jessica.
- Persze.- mondta Liam.
- Az első kérdés: Miért titokban érkeztetek? - tette fel az első kérdést.
- Mert így sokkal egyszerűbb volt.- mondta Niall.
A kanapén ültek, a nővel szemben. Én Jess mögött, az ajtóban álltam. Nóri a kanapé karfáján ült, Harry mellett. Hazza a kezét fogta és ez szemet szúrt Jess-nek is.
- És ti? -Jessica Nóri keze felé mutatott.
- Erről nem szeretnék nyilatkozni.- mondta Hazza gépiesen.
- És...- Jessica folytatni akarta de Liam felugrott és a szavába vágott.

- 5 perc szünet!- mondta Liam. Ekkora már megszabadult Lou-tól és könnyedén rohangált ide-oda. Felém szaladt.
- De még csak most kezdtük el! - Jess Liam után kiáltott.
- Beszélnem kell veled! - Liam kitolt az ajtón. Kint voltunk a folyosón.
- El kell mondanom valamit.- kezdte óvatosan.
- Mond.
- Oké....hát az van, hogy...
- Mondjad már!
- Jó,jó. Nyugi. Ömmm... Niall-nek barátnője van.- a szívem megállt, nem dobogott csak lustán verdesett a bordáim között. 

22. fejezet

Brigi szemszöge*

Bűntudatom lett. Nem gondoltam volna hogy ennyire tudatlanok. Váratlanul ért a reakciójuk. Nem tudtam megfelelően reagálni. De szerintem ez minden emberrel előfordul, nem? Úgyhogy nem is marcangoltam tovább magamat.

Velem volt Niall, Liam, Louis és Zayn. Az hogy most Nóri "nem ér rá", mellékes. Hiszen ő is mellettem volt csak most elterelte a figyelmét Harry... Mondjuk ha jobban belegondolok nem nehéz elterelni a figyelmét. Elég figyelmetlen típus.

Niall átölelt, nyugtatgatott, hogy nem szabad így felkapnom a vizet.

- Nyugodj meg! Ez egy mindennapos dolognak számít.- mondta Niall. Liam még mindig a netten kutatott. Louis és Zayn beszélgettek. Nóriékról...

- Hú. Hát ettől tényleg megnyugszom...- kihangsúlyoztam az iróniát amit szándékosan csempésztem a mondandómba.

- Nem lesz semmi baj.- Niall szorosan magához fogott majd elengedett. Felállt és elment...

Szomorúan figyeltem ahogy eltűnik az alakja bár tudtam hogy vissza jön. Utána néztem és láttam ahogy átmegy a konyhán majd befordul és eltűnik. A konyhán át, pont láttam a másik szoba ajtaját. Nóri lépett ki rajta, háttal. Harry arcát két keze közzé fogta és szinte csüngött az ajkain. Lassan eleresztette, a karja gyengén, elernyedve hullott le Hazza arcáról. Hatalmas mosollyal az arcán megfordult, a haja kócos volt. Harry két oldalról átfogta a derekát. Mögötte állt. Boldogok voltak. Imádtam nézni ahogy a legjobb barátnőm a nap minden percében mosolyog...

Beléptek a szobába, Harry lehuppant mellém az ágyra és az ölébe ültette Nórit. Louis kapott az alkalmon és belevágott a közepébe.

- Na? Végeztetek? - Lou arca mindent elárult. Mindent amire gondolt/gondoltunk.

- Fogd be Louis! - Zayn Lou mellett ült. Oldalba bökte.

- K*bbe Tomlinson! - Harry elnevette magát. Természetesen semmi rossz indulat nem volt benne.

- Jól van...- Louis lehajtotta a fejét de semmi sem változott. Még mindig azzal a huncutvagyokésbeszólok arccal nézett maga elé.

Hazza megigazgatta Nóri haját.

- Történt valami amíg nem voltunk itt hogy vigyázzunk rátok? - Nórira rájött egy enyhe nagyazegom filling.

- Liam és én járunk, az újságírók szerint.- Nóri és Harry nagyon meglepődött a válaszomon. Nóri szeme köztem és Liam közt ide oda járt.

- Majd elmagyarázom.- Zayn törte meg a néhány másodpercnyi csendet.

- Okééé...- Harry furcsa grimaszt erőltettet az arcára hogy elrejtse, mennyire nem lát bele a dologba.

Este rendeltünk pár pizzát. Megkajáltunk és végre, úgy ahogy a normális emberek szokták időben lefeküdtünk. Ideje volt próbálni a fiúknak. Másnap korán kellett kelnünk. Nem akartuk hogy meglásson valaki amint elhagyjuk a házat.

Reggel én voltam az első aki felébredt de nem másztam ki az ágyból. Megvártam míg a többiek is felkelnek. Nem kellett sokat várni. Fél óra múlva Niall, Liam és Zayn is felkelt. Beszélgettünk, megpróbáltunk halkan lenni. De nem sikerült. Pát perc múlva Lou és Harry felébredt. Harry mozgolódására pedig Nórinak is kipattant a szeme. Kimásztunk az ágyból vagyis megpróbáltunk. Rómeó és Júlia bosszúja, vagyis annak egy része. Csak Liam-et és Louis-t szívatták meg. Egyenlőre. Egymás mellett aludtak így kézenfekvőnek tartották őket célba venni.

- Édes a bosszú! - Nóri gonosz kacaja hallatszott.

- Ez meg mi? - kérdezte Lou aki nem tudott szabadulni Liam-től.

- Nektek elment az eszetek! - Mondta Liam. Alig tudott beszélni. Alig kapott levegőt a nevetéstől.

Nehezen de nekem is leesett. Bathnam és Superman ruháját végig, a derekuktól egészen a bokájukig, összevarrták.

- Most megszívtátok!- Harry mutogatott rájuk.

- Muszáj ezt?-Niall nem tűnt valami lelkesnek.

- Ne csináld már Bébihambi! - mondta Nóri.- Alap hogy visszavágunk.

- De nyugi! Te nem kapsz belőle! - Harry közelebb lépett "Bébihambihoz" és megértően a vállára rakta a kezét.

Bemásztunk a kocsiba. Igen, bemásztunk. Liam és Louis összevarrtsága mellett nem volt könnyű utazni. Nóri is velünk jött. Nem tetszett de hát mégis mit tehettem volna. Nem mondhattam neki hogy szakadjon le Harry-ről és maradjon itthon. Egyébként sem lett volna szívem ezt mondani.