35. fejezet

Brigi szemszöge*

Kimentem az aréna elé. Szétnéztem és megláttam Nórit. Törökülésben ücsörgött egy padon szomorúan, lehajtott fejjel. Nem tetszett ez a látvány így elhatároztam, hogy változtatok rajta. Odaszaladtam szomorú barátnőmhöz, leültem mellé, és vigasztalóan megsimogattam a vállát.

- Nem lesz semmi baj. Megígérem.- mondtam. Lassan felemelte a fejét és a reménytelenség ami a szemében ült megijesztett. Soha nem láttam még ilyennek. Reméltem, hogy hamar elmúlik. Csak most jöttem rá, hogy ehhez képest az idegesítő óvodás viselkedése semmi.

- Tudom.

- Akkor miért vagy még mindig itt?

- Hát... Egyrészt a drámaibb hatás kedvéért. Másrészt pedig túl nagy a hangzavar odabent. Megfájdul tőle a fejem.- magyarázta és felcsillant a szemében az élet szikrája.

- Kibírod. Harry utánad akar jönni. Ha nem jössz be nem fog dolgozni. Kijön, hogy visszavigyen.- valahogy mégis csak be kellett csalogatnom.

- Jól van. Bemegyek.- égnek emelte a szemét és elindult.

Egy óra múlva újra az utcákat róttuk. A napi kávé adagot próbáltuk beszerezni. Az utca tele volt Directionerekkel. Az arénából csak a hátsó kijáraton keresztül tudtunk kijönni. Megkerültük az épületet majd az aréna előtt várakozó lányok hada mellettem mentünk el.

- Hé! Bocs de te nem Harry barátnője vagy? - odaszaladt hozzánk egy csapat lány.

- De igen. Azt hiszem.- Nóri zavarba jött.- Honnan tudjátok? - hogy lehet ilyen agyhiányos egy ember? Legszívesebben fejbe vágtam volna amiért leéget.

- Minden újságba benne vagy.- mondta az egyik lány.

- Csinálhatunk veletek egy képet? - kérdezték egyszerre. Kicsit ijesztő volt.

- Persze.- vágta rá Nóri. Mondhatni reflexből.

Megcsináltuk a képet. Te jó Isten! - gondoltam. Velünk akarnak fényképezkedni? Nagyon megörültem neki. De egyáltalán nem akartam, hogy folyton a nyomomban legyenek így inkább megmaradtam a "nóriszárnysegéde" státusznál. Visszafelé menet a lányok széles vigyorral az arcukon integettek. Nórit még az utcán menet is lefényképezték. Mint valami hollywoodi sztárt.

Délben elmentünk kajálni. Persze vigyáztunk, hogy minél láthatatlanabbak legyünk. Kapucni, napszemüveg... A McDonald's-ban Harry az ölébe ültette Nórit. Megint boldog volt és így én is megnyugodtam. Amikor mindenki befejezte, elindultunk vissza. A délután a főpróbával ment el. Este amikor a jegyszedők a helyükön voltak, kitárta kapuit az aréna. Az emberek beáramlottak a hatalmas bejáraton. Én és Derek a nézőtérről ellenőriztük a világítást meg a többi technikai dolgot. Anyának elkellet mennie. Átvettem a szerepét, és besegítettem Derek-nek. Pár perc alatt kb. 500 ember termett ott a semmiből. És csak jöttek és jöttek...

Derek és én a színpad előtt álltunk amikor a koncert elkezdődött. Hatalmas fényshow, füstfelhő járta át a fiúk rendelkezésére álló teret. Akkor éreztem úgy, hogy minden álmom teljesült. Az életem teljes volt. Vagy mégsem. Úgy éreztem valami hiányzik a teljes boldogságomhoz. De nem agyaltam rajta. Miért is tettem volna? Csak szórakozni akartam és élvezni amíg csak lehet.  A műsor első fele után a srácok elmentek átöltözni. Mint mindig. Csak, hogy ez valami más volt. Nem az történt ami egy átlagos 1D koncerten szokott. Nem a fiúk jöttek fel a színpadra. Egy sokkal rémültebb, sokkal merevebb ember. Hátrálva lépkedett lassan kifelé a közönség elé. Nóri. De mit keres ott?

 Úgy nézett ki mint aki az előbb találkozott a kaszással. Közelebb léptem a színpadhoz és megfogtam a szélét. Árgus szemekkel figyeltem barátnőmet, akire immár a közönség is felfigyelt. Harry is kilépett a színpadra. Könyörgött. De miért? Nóri megrémült, Harry könyörög. Itt meg mi a fene folyik? Nóri megrázta a fejét. Hátat fordított Harry-nek. De Hazza elkapta a csuklóját és visszarántotta. Nóri kiabálni kezdett. De láttam, hogy nem bírta befejezni a a mondatot. Hosszakat pislantott, mély levegőket vett. Az arca elsápadt.

- Paul! - kiáltottam.

Az izmos férfi bakot tartott majd felugrottam a színpadra. Nóri épp a földre készült zuhanni de Harry még mindig szorongatta a karját. Odarohantam. A karomba fektettem Nóri gyenge, elernyedt testét.

Nóri szemszöge*

A lány könnyedén csüngött Harry ajkán. Nem tudtam mozdulni. Majd amikor Hazza észre vett, elindultam a legközelebbi menekülési útvonal felé, a legközelebbi fényforrás felé. Nem is tudom, talán abban reménykedtem, hogy arra a halál van. De ehelyett egy csapat sikoltozó fant kaptam. A színpadon álltam. Lassan lépkedtem hátrafelé mert Harry közeledett.

- Nóri kérlek! - lassan közeledett és egyik kezét felém nyújtotta. Csak megráztam a fejem és hátat fordítottam.

Az ereim lüktettek. De a vérem elapadt. A szárazság, az üresség ami akkor marcangolta a belsőmet legyőzhetetlen volt. A szívem hevesen vert, mégsem éreztem, hogy pumpálja belém az életet. Valószínűleg azért mert nem tette.

34. fejezet

Brigi szemszöge*

Először fel sem fogtam amit mondott. Csak néztem ki a fejemből és megpróbáltam megemészteni a információkat. De amint észbe kaptam... Az agyam gyorsabban működött mint valaha. Nagyszerű! - gondoltam. Nóri megint megcsinálta a hülyeséget. Azok alapján amit Niall mondott, kábult állapotában, nem lehettem biztos abban, hogy Harry Nórival marad.

- Mondj már! - nyüsztetett Nóri. Kétségbe esett arccal nézett rám.

- Mégis mit mondjak? - fogalmam sem volt, hogy mi lenne a megfelelő válasz.

- Amit gondolsz.

- Amit gondolok... Szerintem... Fogalmam sincs, hogy mit mondjak. Te mit mondanál ha én le feküdnék Niall-el?

- Hát... Nem is tudom. Talán azt, hogy jól tetted.

- És ha én mondanám, hogy jól tetted?

- Akkor nem értettem volna egyet veled.- mondta és egy pillanatra lehajtotta a fejét. Majd amikor felnézett, szeme összeszűkült, és kiült az arcára az a tény, hogy gondolkodik.

- Na ugye! - én is elgondolkodtam.- De miért nem értettél volna egyet?

- Mert szerintem húzhattam volna még az időt.

- Mi van? - utáltam amikor nem értettem a "relytéjeles" beszédét. Általában fél szavakból és rá jöttem mit akar mondani, de nem mindig. Például most.

- Hát...izé... Ő sokkal jobb mint én. Most, hogy megkapta amit akar biztos nem fogok neki kellenni tovább.- legszívesebben orrba vágtam volna. De csak azért mert amit mondott teljesen megegyezett az én elképzelésemmel, és azt kívántam bár ne ezt gondolnám. Bárcsak ne lenne okom ezt gondolni.

- Neked teljesen el ment az eszed.- megpróbáltam leplezni az egyetértésemet.

- Nem vagy jó színész.- mondta színtelen hangom.

- A fenébe.- ezt inkább csak magamnak mondtam.

Megvonta a vállát majd távozott. Elindult kifelé. Nem mentem utána azonnal. Nem tudtam mit tegyek. Talán most jön az a rész mikor Niall és én megvédjük őket? Nem gondolkoztam ezen túl sokat. Megvártam míg a srácok szünetet tartanak. Lejöttek a szímpadról. Beszélgettek amikor megfogtam Niall csuklóját és elrángattam onnan.

- Niall, nagy baj van... Azt hiszem.- kezdem óvatosan és határozatlanul.

- Mi történt? - kérdezte.

- Nóri és Harry...lefeküdtek. Attól tartok, hogy Harry ezek után nem foglalkozik majd Nórival és dobni fogja.- magyaráztam. Halkan beszéltem nehogy valaki meghallja.

- Miből gondolod, hogy szakítani fog vele?

- Te mondtad, hogy Harry eredeti terve az volt, hogy ágyba viszi.

- Én? Mikor? - tehát nem emlékszik rá, gondoltam magamban.

- Amikor berúgtál.- néhány másodpercnyi csend telepedett körénk.

- Mit akarsz csinálni? - hitetlenkedve rázta a fejét.

- Azt még nem tudom. De neked meg mi bajod van? Megígérted, hogy ha szükségem lesz rád mellettem leszel.- magyaráztam szemrehányóan. Egyszerűen előtört belőlem.

- És melletted is vagyok. Csak nem tudok mit kezdni a helyzettel.- átölelt.

- Én se. Ezért szóltam neked. Teljesen be vagyok parázva.- mondtam és a mellkasába temettem az arcomat.

- Mi a baj? - Harry hangja hallatszott.

- Se-semmi.- dadogtam. Nem tudtam mit tegyek.

- Hol van Nóri? - kérdezte Hazza és körbenézett.

- Kiment. De hagyd, majd én utána megyek.- mondtam és elindultam.

- Nem kell. Majd én érte megyek.- Harry utánam lépett és a vállamnál fogva megállított.

- Harry, gyere. Dolgoznunk kell.- Niall "levakarta" rólam Hazza-t.

- Itt meg mi a fene folyik? - Harry elindult visszafelé. Mondott neki valamit Niall de azt már nem értettem.

Sziasztok :) Bocsássatok meg nekünk, hogy ilyen sokál jött az új rész de voltunk gép közelbe, de kár pótlásul hozztunk KÉT új részt ( 33 ; 34 ). Szóval még egyszer ne haragudjatok :)xx

Ui: komizz, iratkozz fel, pipálj ;) és jó olvasást :)xx

                                                                                                                                             Brigi&Nóri

33. fejezet

Brigi szemszöge*

Unatkoztunk, és kitaláltam, hogy XBox-ozzunk. A Just Dance 4-gyel játszottunk. Imádom azt a játékot. A What Makes You Beautiful-t szinte már kívülről tudom. Elsőnek Louis és Zayn táncolt. Egyszerre 4 játékos játszhat de jobbnak láttuk párba állni. Hely szűkén voltunk. Amikor Louis és Zayn végzett, Harry és Liam következett. Anya már végzett a mosogatással, így tudott velünk játszani. Így pont párosan voltunk. Anyu és Niall nagyon jók voltak. Anya 200 ponttal körözte le Niall-t. Utolsóként "Mrs.Túlbúzgo" és én táncoltunk. Ha bár be kell vallanom, most én voltam a hiperaktívabb kettőnk közül. A Beauty & Beat-et táncoltuk. Nóri imádja Justin-t. Az életét adná egyetlen találkozásért. Nagyon boldog volt amikor ezt táncoltuk. Megvolt az oka arra, hogy boldog legyen. Egy szobában voltunk a One Direction-nel, együtt járt Harry Styles-sel, és a kedvence zenéjére táncoltunk. Már jó néhányszor eltáncoltuk, rutinosan lépkedtünk.

- Nagyon megy ez nektek, úgy látom.- mondta Liam.

- Eddig csak 100-szor táncoltuk el.- legyintettem mosolyogva.

- Úgy látom Harry-nek is tetszik.- mondta anyu.

- Biztos, azért mert sok benne a fenék rázós rész.- Zayn Hazza mellett ült a kanapén, és megveregette a vállát.

- Még jó hogy! - kiáltotta Harry és az öklével beleütött Zayn vállába. Csak egy pajkos zsibbasztó volt.

- Nyertem! - kiáltott Nóri.

- De csak 18 ponttal! - játszottam az "ünnep rontót".

- Az mindegy! - legyintett nevetve Nóri.- Na? Jön velem valaki még egyet?

- Én biztos nem.- lehuppantam Zayn mellé. Fárasztó egy játék, annyi szent.

- Kössz, nem.- Zayn védekezően maga elé emelte a kezét.

- Asszem, én is kihagyom.- Liam-et egy menet is lefárasztotta.

- Megyek iszok valamit.- Louis gyorsan kitalált egy ürügyet a távozásra.

- Én meg megyek és kiszolgálom a vendéget.- anyu is kapott az alkalmon.

- Van páros tánc. Majd Harry táncol veled.- vontam meg a vállamat.

- Köszi, Brigi. Szeretlek.- mosolygott Hazza. Na most jól kicsesztem csóróval, gondoltam.

- Léci! - kérlelte Nóri Harry-t. Hazza térdére támaszkodott és egyenesen a szemébe nézett.

- Ne csináld már. Olyan béna vagyok.- ellenkezett Harry.

- Na, léci, léci, léci! - nyafogott Nóri és Hazza ölébe ült. A nyakát átfogta és a homlokához dörgölőzött. Mint egy kismacska.

- Jól van.- Harry megadta magát és felállt.

Olyan cukik voltak amikor egymáshoz bújtak tánc közben. Voltak benne elég furcsa mozdulatok, és akármennyire nem tetszett Harry-nek a táncolás, élvezte. Louis és anyu is visszajöttek. Egy óra fele a srácok a hotelbe, Nóri és Hazza Nóriékhoz ment. Megzuhanyoztam és lefeküdtem. Nehezen tudtam elaludni mert izgultam a holnapi nap miatt.
Reggel pedig az izgalom fel is kelletett, méghozzá olyan korán, hogy nap még csak felkelőben sem volt. Ma is, mint eddig minden nap, 8 órakor az aréna előtt találkoztunk. Nóri és Hazza természetesen aznap is késett. De most "csak" egy fél órát. Bementünk és a fiúk nekiálltak a főpróbának. A barátnőm és én most nem a színpad előtt ücsörögtünk, hanem jóval messzebb.  A csarnok egyik oldalánál. Hatalmas fém elemeket hurcolásztak ide-oda, útban lettünk volna. Nóri és én folyamatosan dumáltunk, egy percre se tudtunk csendbe maradni. De egyszer Nóri mégis úgy döntött, hogy elhallgat.

- Valami baj van? Jól érzed magad? - kicsit megijedtem mert akkor szokott ilyen csendbe lenni amikor rosszul lesz.

- Nincs semmi bajom.

- Akkor?

- Mondhatok valamit? - kezdte óvatosan. El sem tudtam képzelni mit akarhat mondani.

- Persze.

- Hülyeséget csináltam.

- Már megint? Kit vertél meg? - a verekedés jutott eszembe elsőként.

- Elhamarkodtam.

- De mit? Mondjad már!

- Lefeküdtem Harry-vel.

32. fejezet

Nóri szemszöge*

Megérkeztünk! Szívem szerint megcsókoltam volna Budapest járdáját. De ha jobban belegondolok nem lett volna szerencsés. Brigi anyukája az aréna előtt várt. Amikor megláttam, szó szerint a nyakába ugrottam.
- Úr Isten! Civilizáció!  - mondtam és átöleltem a nyakát.
- Jól van, jól van! Te is hiányoztál! - megveregette a hátamat. Elengedett, de én nem eresztettem.- Oké! Most már elengedhetsz.
- Bocs.- mondtam majd elengedtem Clar-t és megveregetem a vállát.
- Na, srácok! Kezdhetjük a munkát? - kérdezte Clarie.
- Persze.- mondta Liam búskomoran.
- Hogy ne.- mondta Niall.
- Menjünk.- Hazza felvonta szép ívű szemöldökét.
Bementünk és a fiúk nekiálltak próbálni.

Brigi szemszöge*

Nóri az agyamra ment. És nem csak nekem. Louis-sal egész úton úgy viselkedtek mint az óvodások. Amikor megérkeztünk Nóri anyu nyakába ugrott. Mintha évekig távol lettünk volna. Bementünk az arénába és ezzel megkezdődött az igazi munka. 

Az elkövetkező 3 nap szinte egyforma volt. Reggel felkeltem, elmentem az aréna elé. Megvártam a srácokat és nekiálltak próbálni. A délelőtti kávéfutárkodás sem maradt el. Majd délben együtt ebédeltünk a McDonald's-ban. Az volt a legközelebb így kézenfekvő volt odamenni. Délután újabb próbák következtek. Este Harry és Nóri elmentek Nóriékhoz és ott aludtak. A többiek a hotelben, én pedig otthon. És reggel kezdődött elölről. A legérdekesebb az utolsó nap volt. Nóri és én elmentünk kávéért.
- Mindjárt holnap van! - mondta Nóri. Ez egy olyan "nóriféle" szófordulat. Mindig ezt mondja ha már alig várja a következő napot.
- Jaja. Szerintem nagyon jók a srácok. Aratni fognak.- mondtam.
Megérkeztünk. Bementünk az ajtón és leültünk. Néhány másodperc múlva megjelent a pincér.
- Jó napot! Mit hozhatok? - egy magas, fekete hajú, barna szemű, jóképű srác volt, és egyre csak Nóri felé kacsingatott. Biztos vagyok benne, hogy ha Hazza nem lenne, Nóri már rég rámozdult volna.
- Igen. Elvitelre szeretnénk 6 kávét. Mindet 2 cukorral.- mondtam. Amióta megérkezett most nézett rám először. Aztán jegyzetelni kezdett.
- Én is akarok egyet.- mondta Nóri, és enyhén az asztalra csapott az öklével.
- Persze. Majd biztos kávét adok neked. Így is túl hiperaktív vagy.- magyaráztam.
- Akkor egy kapucsínót.- mondta durcásan Nóri és lecsúszott a széken.
- Még valamit? - kérdezte a fiú.
- Nem, köszi.- válaszoltam majd elment.
A srác távozása után odajött hozzám egy nő. Erre már a durcás barátnőm is felfigyelt és rendesen felült a székre.
- Ne haragudjatok, hogy megzavarlak benneteket. Mónika vagyok, riporter.- kezdte a hosszú hajú, alacsony duci nő. Barna haja a vállára omlott és könnyedén dobálta ide-oda.
- Jó napot! - mondtam udvariasan.
- Reggelt.- Nóri korántsem volt ilyen udvarias. Gyanús szemmel figyelte Mónikát.
- Feltehetek pár kérdést? - kérdezte Móni. Nórira néztem, nem tudtam eldönteni, hogy mi tévő legyek. A barátnőm biccentet egyet.
- Persze.- válaszoltam.
- Te tényleg együtt vagy Liam Payne-vel? - valahogy éreztem, hogy ezt fogja kérdezni.

- Nem. És nincs szó semmilyen megcsalásról sem. Csak elmentünk a strandra. Ennyi.- mondtam.
- Hülye pletykák.- mormolta Nóri az orra alatt. Mónika felfigyelt a durcás barátnőmre.
- Nem te vagy Harry barátnője? Vagy az is csak egy hülye pletyka? - kérdezte a riporter.
- Nem pletyka. Tényleg én vagyok.- mondta Nóri unott fejjel.
- Ez is te vagy, nem igaz? - tette fel a következő kérdést az apró nőcske és előhúzta a telefontját. Nyomott rajta kettőt, majd felénk fordította. Egy képet mutatott, a házunk előtti parkban készült. Az nap amikor reggel "kicsiarakást" játszottunk. A képen Nóri és Hazza látszott. Nóri lebirkózta Harry-t és a hasára ült.
- Ahan. Ez én lennék.- mondta a barátnőm, aki a kép láttán eleresztett egy mosolyt. Megérkezett a pincér. Meghozta a rendelést.
- Ne haragudjon de mennünk kell.- mondtam Mónikának miközben a srác kezébe nyomtam a pénzt.
- Semmi gond. Köszönöm, hogy válaszoltatok. Más már régen elzavart volna.- hálálkodott.
- Szóra sem érdemes.- legyintett Nóri anélkül, hogy hátrafordult volna.- Na húzzunk innen! - mondta majd kivágtatott az ajtón.
A nap további része szintén úgy telt, ahogy az előző kettő. Kivéve, hogy este elmentünk hozzánk. A nappaliban ültünk miután megvacsoráztunk. Anya kivételesen otthon volt és mosogatott. Niall az egyik fotelben, Louis pedig az azzal szemben lévőben ücsörgött. A kanapén, sorba ült Hazza, Nóri, Liam és Zayn.
- Holnap koncert! - szerintem én jobban vártam mint a srácok.
- Mindjárt holnap van! - kiáltotta Nóri.

Én a kanapéval szemben a földön ültem. A lábaimat összekulcsoltam. Lelkes barátnőm leugrott a kanapéról és egyenesen a nyakamban landolt. Hátra borultunk. Szorosan ölelt magához. Alig kaptam levegőt.
- Nóri! Eressz! Mindjárt megfulladok! - lazított a szorításán. Most én kaptam el az ő nyakát és öleltem magamhoz.
- Én is szeretlek! - mondta Nóri fuldokolva. De egyszóval sem mondta, hogy engedjem el. Szerintem már neki is hiányzott. Egy hete szinte nem is szóltunk egymáshoz.
- Én nem kapok? - kérdezte Hazza és széttárta karjait.
- De hogy nem! - kiáltottam.
Elengedtem Nórit és intettem a többieknek is. Mind egy nagy kupacban voltunk.
- Teletabik, nagy ölelés! - mondta Nóri és Louis egyszerre. Mind nevetésben törtünk ki.

31. fejezet

Nóri szemszöge*

Az anyósülés előtti kesztyű tartóban kutakodtam amikor a srácok is odajöttek a kocsihoz. Harry a nyitott ajtót támasztotta.
- Valaki elmondaná, hogy mi történt? - kérdezte Hazza.
- Hol egy nyamvadt térkép? - kiáltottam.
- Sikerült felhívni anyut és azt mondta, hogy ha elővennénk egy térképet talán hazajutnánk.- magyarázta a nálam jóval higgadtabb barátnőm.
- Hogy lehetünk ekkora idióták? - Liam a homlokára csapott.
- Ez az! Megtaláltam! - kiugrottam a kocsiból. Harry-t majd fellöktem örömömbe. Még csókot is nyomtam arra a soha nem használt mégis agyon gyűrött térképre.
- Oké. Már csak rá kell jönnünk, hogy hol is vagyunk pontosan.- mondta Louis és kivette a térképet a kezemből.
- Na azt már nem! - mondta Liam és elvette Lou-tól a gyűrött papír darabot.
- És nem is vezethetsz! - mutogatott Harry Louis-ra.- Majd én vezetek!
- Nekem mindegy csak menjünk már innen.- mondtam és beszálltam a kocsiba. Még az övemet is becsatoltam.
- Útra fel! - mondta Lou, és beszállt mellém a hátsó ülésre.
Brigi, Liam, Zayn, Niall és Harry egy negyed óra alatt rájöttek, hogy hol is vagyunk pontosan. Aztán beszálltak ők is. Hazza és Lou helyet cseréltek. Valamilyen szinten jó is volt meg nem is a helycsere. Jó volt mert nem Louis vezetett és így kisebb volt az esély, hogy eltévedünk. Rossz volt mert Louis folyton piszkált.
- Louis! Ez az én szenyám! Vegyél elő másikat! - mondtam és megpróbáltam távol tartani Louis-t a szendvicsemtől.
- De már csak az az egy sonkás van! Add ide! - kapálózott Lou.
- Nem!

- De én akarom megenni!
- Én is akarok sok mindent! Na tartsd távol magad a szenyámtól! - kezdett tényleg az agyamra menni.
- Gonosz vagy! - mondta. A karját összefonta a mellkasán és oldalba lökött. És amilyen szerencsétlen vagyok pont az ablak mellé ültem. Le volt húzva. A szendvics szabályosan kirepült rajta.
- Nézd meg mit csináltál! - meglöktem Louis-t.- Most már én se ehetek sonkás szenyát! - kiáltottam és lebirkóztam.
- Hahaha! Ha én nem akkor te se fogsz finom kaját enni.- mondta egy gonosz kacaj kíséretében.
- Te h*lye! - fejbe vágtam és lenyomtam.
- Louis! Ne csináld már! Lenyom egy lány? - kérdezte Hazza, vezetés közben. Louis-t idézte.
- Nagyon vicces! - mondta Lou miközben ő is nevetett.
- Maradjatok már nyugton! - szolt Brigi.
- Olyanok vagytok mint két gyerek! - mondta Zayn.
- Ott vagyunk már? - kérdeztem, és lemásztam Lou-ról.
- Nem.- mondta Liam. Harry mellett, az anyósülésen ült. Ő volt a navigátor, és ahogy elnéztem rutinosan forgatta a térképet a kezében.
- Ezt nem szamár kérdezgette a Shrek-ben? - kérdezte Louis, és közelebb hajolt.- Idegesítsük fel őket.- suttogta a fülembe. Én is odahajoltam az övéhez.
- Várjuk meg míg csend lesz. Egyre gyakrabban kérdezgessük.- mondtam majd elhajoltam.
- Mikor érünk már oda? - kezdte meg Louis az "ostromot".
- Passz. Talán egy óra.- Harry hátra fordult anélkül, hogy egy percre is levette volna a szemét az útról.
*10 perccel később*
- Ott vagyunk már? - megkezdtem a második sortűz csapásait.
- Nem. Ne kérdezd meg még egyszer.-mondta mérgelődve Brigi.

Morcos arccal nézett ki a Niall mellett levő ablakon.
- Ott vagyunk már? - kérdezte Louis.
- Ne kezd te is! - parancsolt rá Zayn.
- Ezt most nem én kérdeztem.- védekezően magam elé emeltem a kezemet.
*5 perccel később*
- Annyira unatkozom. Ott vagyunk már? - tettem fel újra azt a kérdést ami határozottan idegesítette a csapatot.
- Nem! - kiáltotta Brigi. Őt sikerült elsőként kihozni a sodrából.
- Én is unatkozok. Mennyi idő míg odaérünk? - kérdezte Louis.
- Még mindig van legalább háromnegyed óra. És ne merjétek újra megkérdezni.- Zayn is pipa volt.
*2 perccel később*
- Ott vagyunk már? - lenyeltem egy hatalmas kacajt. Louis újra megkérdezte. Be kell vallani, nagyon kitartó. Persze nekem sem volt, eszem ágában se feladni.
- K*ssolj be Louis! - ordított Niall. De Lou csak nevetett rajta.
- Ott vagyunk már? - és ezzel bebizonyítottam, hogy nem adom fel.
- Húgi! Kezdesz az agyamra menni! - Zayn-nek teljesen elvörösödött a feje.
*1 perccel később*
- Ott vagyunk már? - egyre gyakrabban és gyakrabban megkérdeztem.
- Nóri! - Liam hátrafordult és kemény arccal nézett.
- De most komolyan! Ott vagyunk már? - Louis tetőzte a dolgot.
Liam csak dúlt fúlt. Még szerencse, hogy csak magában. Biztos vagyok benne, hogy mérgében olyat mondott volna amit később megbán. Innentől kezdve félpercenként megkérdeztük, felváltva Louis-val.
- Elég legyen! - kiabált Hazza. Eddig türelmesen ült. Vagy legalábbis úgy tett mint aki türelmes. De most, hogy mindenki ordítozott, kiborult a bili. Félreállt.

- Most meg mit csinálsz? Haza akarok menni! - nyavalyogtam.
- Addig nem megyek tovább, míg nem maradtok csendbe.- fenyegetőzött Harry.
- Vigyél haza! - parancsoltam rá.
- Ha csendben maradtok! - Mondta. Rajtam kívül senki sem mert vele szembeszállni.
- Jó, oké. Csak indulj el.- ölbe raktam a kezem, és lecsúsztam az ülésen.
*5 perccel később*
Louis és én a combunkon doboltunk. Meglehetősen zajosak voltunk. Újra és újra ránk szóltak. Így, a végére már csak cuppogtunk és azzal igyekeztünk a többiek agyára menni.

30. fejezet

Nóri szemszöge*

Kézen fogva a fűben feküdtünk és a csillagokat nézegettük. Mintha egy filmben szerepeltem volna. Azt hittem velem soha nem történik ilyen, és hogy soha nem leszek ilyen helyzetbe. De úgy látszik tévedtem. És őszintén szólva nem is bántam. A könnyek az arcomra száradtak. Megtöröltem a szememet. Már nem sírtam, nem pánikoltam. 4-5 óra körül járhatott amikor észbe kaptam.
- Vissza kéne menni.- mondtam az eget bámulva.
- Miért? Én nem akarok.- mondta Hazza és az oldalára fordult. Engem nézett.
- De nem maradhatunk itt a világ végéig. Na gyere! - mondtam és felálltam. Lesepertem a nadrágomat.
-  Jó, oké.- Hazza is felállt. Újra megfogta a kezemet és elindultunk a kocsi felé.
Már nem úgy feküdtek a srácok, mint mikor elmentünk. Nem volt annyi helyünk. Harry bemászott és az ölébe ültetett. Zayn elfoglalta a helyemet mert oldalra borult. Niall Brigi ölében feküdt. Liam az ajtónak támasztotta a fejét. De ami a legviccesebb volt, Louis feje Liam ölében volt, a lábát pedig kilógatta az ablakon.
- Olyan védtelenek.- suttogtam.
- Arra gondolsz amire én? - kérdezte Harry suttogva.
- Melyik legyen?
- Mond meg te.- kacér, féloldalas mosolyra húzódott a szája.
- Brigi legyen az utolsó.
- A tesódat is megakarod szívatni?
- Persze. Nincs kegyelem.
Elvettem Brigi táskáját és kivettem belőle egy tollat. Kipingáltam Zayn arcát aztán visszatettem a tollat a helyére. A táskát óvatosan visszacsúsztattam a helyére. Nem sokkal később már aludtam. Harry is biztosan elaludt.

8 óra körül arra ébredtünk hogy Louis kiabál.
- Cs*ssze meg! Lelopták a cipőt a lábamról! - mondta és megpróbálta visszahúzni a lábát, kisebb nagyobb sikerrel.
- Zayn! Van valami az arcodon.- mondta Brigi. Majd megfulladt a nevetéstől. Niall is a hasát fogva fetrengett.
- Mi, hol? - mondta Zayn és felállt. Belenézett a visszapillantóba.- Te! - mutatott rám.
- Én! - mondtam nevetve, és a kezemet a magasba emeltem.
- Nem unjátok még? - kérdezte Liam. Segített Lou-nak visszamászni.
- Ti sem unatkoztatok amikor minket szívattatok.- magyarázta Hazza.
- Csak azt kapjátok amit megérdemeltek.- mondta Niall.
- Mikor megyünk el innen? Kezd az agyamra menni, hogy itt rostokolunk mint valami csövesek.- nyafogtam.
- A rétnél sem volt térerő. Feljebb kell menni.- mondta Brigi amint összeszedte magát.
- Akkor induljunk. Te meg én felmegyünk. Szolunk anyudnak és elhúzunk innen.- mondtam miközben kiszálltam a kocsiból.
- Oké. Mindjárt jövünk.- mondta Brigi. Harry-re néztem. "Ténylegúgylesz" arccal néztem rá. Bólintott majd elindultam.
- Mit csináltatok tegnap olyan sokáig Niall-el? - kérdeztem amint a fiúk hallótávolságából kiértünk.
- Először eltévedtünk. Aztán rátaláltunk a rétre. Ott ücsörögtünk és beszélgettünk.- magyarázta.
- Megbeszéltétek a barátnős dolgot?
- Nincs mit megbeszélni rajta.
- Hát jó.  Ti tudjátok.
- És mi történt tegnap este amikor te és Hazza csak úgy eltüntetek?
- Mikor? - próbáltam úgy tenni mintha semmiről sem tudnék.
- Amikor az este sírva utána szaladtál.- mondta. Lehunytam a szemem és mély lélegzetet vettem.
- Hallottad a vitánkat az erdőben, igaz? - amikor kinyitottam a szemem kifejezéstelen arccal néztem rám.
- Aha.
- Ő úgy gondolta, hogy csak akkor tud megvédeni önmagától  ha távol marad tőlem.- magyaráztam és éreztem ahogy a homlokom ráncba szalad. Időközben beértünk a fák közzé.
- A helyében én is ezt tettem volna.- magyarázta Brigi.
- Mi van? Nem mondod komolyan?
- Ne háborodj fel azon, hogy nem értek veled egyet.
- Nem is azt kértem, hogy érts velem egyet.- félrehajtottam az elém logó ágakat és Brigi után koslattam.
- De ezt most úgy mondtad mint aki fel van háborodva.
- Bocsánat, hogy nem olyan hangon mondtam ami neked is tetszik.- flegmáztam.
- Sikerült! Sikerült! Van térerő! - kiáltotta és a telefonnal hadonászott a levegőmben.
- Végre! Azonnal hívd fel Clar-t!
- Jól van, jól van. Nyugi.- mondta Brigi és tárcsázott.
- Hangosítsd ki.- utasítottam. Az előbbi vitánknak már hűlt helye volt.
- Szia! Hol vagytok? Halálra aggódtam magam!- szolt Clar hangja.
- Szia! - mondtam.
- Szia anyu! Louis vezetett és eltévedtünk. Aztán Nóri elmagyarázta, hogy merre menjünk de Louis megint rossz felé ment.- magyarázta Brigi.
- Értetek megyek csak mond meg, hogy hol vagytok.- utasította Clar Brigit.
- Nem tudjuk, hogy hol vagyunk. Egy lélek sem jár erre. Az is csoda, hogy nem földút van.- mondtam.
- Nagyszerű. Térképetek sincs? - kérdezte Claire.
- Hogy ez eddig nem jutott eszünkbe! - a homlokomra csaptam.
- Nem is ti lennétek! Szóljatok ha újra a városban vagytok. Most mennem kell. Sok az elintézni való. Nemsoká itt a koncert.- mondta Clar.
- Oké. Szia anya! - Brigi elköszönt és lerakta a telefont.
Visszafelé rohantunk. Amilyen két ballábas vagyok elestem és meghorzsoltam a tenyeremet. Nem fájt, egyáltalán. De ha Harry meglátja nekem annyi. Amikor visszaértünk a fiúk a kocsi mellett álltak. Meg sem álltam, hogy elmondjam nekik a fejleményeket. Csak beszálltam és a térkép után kutattam.

29. fejezet

Nóri szemszöge*

Fogalmam sincs, hogy mennyi ideig feküdtünk ott. A csillagok gyönyörű szikrája elfeledtette velem az idő múlását. Arra eszméltünk fel, hogy a nevünket kiabálják, felváltva.
- Oó! - nyögtem, és felültem.
- Mi az? - kérdezte Niall.
- Azt hiszem bajban vagyok...- Harry jelent meg. Ugyanabból az irányból jött amerről én.
- Igen, bajban vagy! - mondta Harry ekkor már nem messze járt és mindent hallott.- Azt mondtad egy fél óra! - mondta szemrehányóan.
- Na végre! Hol a fenében voltatok? Halálra aggódtuk magunkat! - Zayn szaladt felénk. Ekkor már felálltunk. Én álltam középen, egy lépéssel előrébb, szemben a halálraaggódtukmagunkatésmostjóllecseszünkcsapattal.
- Végig itt voltunk.- mondtam.
- Mindegy. Menjünk vissza a kocsihoz.- mondta Liam amint megérkezett közénk.
- Figyeljétek! - kiáltott Lou és cigánykerekezett egyet.
- Csodás! Na indulás! Nem tévesztelek még egyszer szemelől! - parancsolgatott Harry.
- Nem vagy a bébiszitterem! - felháborított. Elindultunk egymás mellett, kifelé az erdőből. A többiek Louis-t próbálták elcsalogatni a tisztásról. Ideális helynek tartotta a tornázáshoz.
- És mi van ha bajod esik?
- Semmi. Meggyógyulok.
- Ki véd meg ha nem vagyok ott?
- Te sem tudsz mindentől megvédeni! - megálltam előtte és elzártam az utat. A srácok a háta mögött jöttek, úgy 10m - re. Liam volt legelöl, megállt és csendre intette a srácokat. Nem törődtem velük. Csak mondtam a magamét.
- De igen.
- Magadtól nem tudsz megvédeni!
- Ezt meg, hogy érted? - nem esett le neki.

- Te vagy az egyetlen aki ártani tud nekem. Egy farkas, egy medve, egy dinoszaurusz semmi hozzád képest.- magyaráztam, és nem csak úgy mondtam. Tényleg így éreztem.
Nem válaszolt. Kikerült és továbbment. Amikor visszaértünk a kocsihoz, beszálltunk. Kényelmetlen volt. De arra az egy, vagyis reméltem, hogy egy, éjszakára megfelelt. Mindenki a helyén volt. Helynek szűkén de próbáltunk elaludni. Én voltam az egyetlen akinek nem ment. Kényelmetlennek és túl szűknek bizonyult. 2 óra körül járhatott amikor Harry felébredt. Rám nézett fájdalmas tekintetével.
- Ne haragudj.- suttogtam, nem mertem a szemébe nézni.
- Semmi baj. Te csak kimondtad amit érzel. Ezt tiszteletben tartom. És mivel magamtól nem tudlak megvédeni, távol maradok tőled.- legszívesebben sikoltottam volna. Szerencsémre Zayn a másik irányba dőlt. Mohon Harry kezéért nyúltam, de elhúzta. Kiszállt a kocsiból. Szó szerint utána rohantam.
- Nem teheted ezt! - lassan elsétált. Nem abba az irányba ment amerre előzőleg voltunk. Pont az ellenkező irányba ment. Vártam kb. fél percet, nem tudtam mit tegyek. De aztán láttam, hogy leült a fűbe, az egyik út menti árok szélére. Utána szaladtam.
- Harry! - kiáltottam, itt már nem hallották a többiek és nem keltettem fel őket.- Ne tedd ezt! Könyörgöm! - amint kimondtam az utolsó szót zokogni kezdtem és térdre rogytam az út közepén, 5m-re lehettem Hazza-tól. Az arcomat a tenyerembe temettem.
- Gyere.- Harry hangja egész közelről szolt. Kiemeltem az arcomat a tenyeremből és felnéztem. Ott állt előttem és a kezét nyújtotta.
Felálltam és mohon átkaroltam. De ő... Tartózkodott tőlem.
- Üljünk le.
- Most mi történik? - kérdeztem az árok parton ülve.
- Megvédelek magamtól.- nem nézett rám.
- Nem. Te most éppen a halálba kergetsz.
- Azt mondtad én vagyok az egyetlen aki ártani tud neked. Én csak megvédelek magamtól.
- De... Ezzel nem védesz meg.- nem válaszolt így hát folytattam.- Pontosan erre értettem, hogy te vagy az egyetlen. Mert téged szeretlek úgy mint senki mást.- erre már felfigyelt és rám nézett.
- Nem tudom mit tegyek.- szomorú szemekkel nézett rám.
- Szeress.- mondtam. Semmire sem vágytam jobban. Csak, hogy szeressen!
- Azt teszem.
- Akkor miért...- nem tudtam befejezni. Nem volt erőm.
Percekig csendben ültünk. A sírásom csillapodott de nem maradt abba. A csend, az a gyászos csend teljesen kiborított. A sírás újra felerősödött. Felálltam és elindultam vissza. Körülbelül kettőt léptem amikor Harry megfogott a vállamnál és megfordított. Az ajkamra tapadt. Istenem! - gondoltam. Ez a csók esett eddig a legjobban.
- Ne haragudj! De teljesen összezavartál.- mondta amikor ajkai újra szabaddá váltak.
- Istenem! - nyögtem és újra telt ajkaiba merültem.
Leültünk az árok partra. Az ölében ültem, szembe vele. Csók csókot követett, lassan hátradőlt és lefeküdt a fűbe. A fű olyan magas volt, hogy ki sem látszódtunk belőle. Éreztem, ahogy a csípőjét az enyémhez nyomja. A teste hullámzott. De nem engedtem többet. Ő is tudta hol a határ így nem kellett újra felvázolnom, mi a helyzet.